A Manor F1 Team MR.T-je szinte csak az alacsony súlypontra építhet!

Tavaly a Manor-Marussia a rajtrács végén szenvedett a 2014-es autójával, melyben a Ferrari 2014-es „szíve” dobogott. Will Stevens, Roberto Merhi és Alexander Rossi egy elég versenyképtelen gépben kellett, hogy helyt álljon.

Tavaly év végén Stephen Fitzpatrick egyértelműen változtatni akart a régi menedzsmenten, azaz kiadta Graeme Lowdon és John Booth útját – a csapat két pillére így 2015 végén távozott a kiscsapattól. Sokan azt hitték, hogy ez a Manor Forma-1-es történetének végét is jelentheti.

Ilyen körülmények között érkezett meg Dave Ryan, az új ügyvezető igazgató a McLarentől. A technikai menedzser, John McQuilliam keze alatt a vezető tervező szerepét Luca Furbatto vette fel, aki a Red Bullnál és a McLarennél szerezett tapasztalatot. Rajtuk kívül Nikolas Tombazis is csatlakozott az aerodinamikai részleghez, míg Pat Fry a pályán segíti a csapatot. A két nagyágyú a Ferrari embere volt.

A Manor legénysége csupán 150 tagból áll – szemben a McLaren és a Ferrari ezres csapatával. Ezen túl idén már a Mercedes motorjai és a Williams váltói is komoly előrelépést jelenthetnek a kiscsapatnak.

Sőt! Még a versenyzők terén is egy igazi tehetség mutatkozhat be a Manornál Pascal Wehrlein képében, akinek köszönhetően a csapat a brackley-i szélcsatornát is használhatta az MRT05 fejlesztéséhez.

Röviden összefoglalva Furbatto autója nincs tele forradalmi megoldásokkal, de az "alapok" megvannak benne: az MRT05 a Mercedes erőforrása köré épült. „Van egy korlátozott büdzsénk, szóval olyan megoldásokra koncentrálunk, amik mindenképpen előnyt jelenthetnek. Mivel az innovatív ötleteket nem tudjuk kielemezni, nagyon konkrétnak kell lennünk.” – ismerteti a fejlesztési koncepciót Furbatto.

A téli barcelonai teszteken meg is látszott a javulás: a Manor körönként 4.5 másodperccel gyorsult a 2015-ös tesztekhez képest. Ez azonban nem csak a Mercedes erőforrásának tudható be, ami persze mindenképp hatalmas előrelépés a Ferrari 2014-es motorjához képest.

//

Mondjuk úgy, hogy az előrelépés félig az erősebb motornak köszönhető, de a többi abszolút a banbury-i csapat érdeme. Az MRT05 maradt az egyetlen autó a 2016-os mezőnyben, ami hosszú orr-részt kapott – ennek azonban megvan a racionális oka: az aerodinamikai különbségek nélkül túlságosan is a többi autóra hasonlítana.

Az autó többi része elég alapnak mondható, egy dolgot kivéve: a járgány egyensúlyát. Tehát egy agilis autót kaphatunk, korlátozott gumikoptatással, ami még az időmérőn, és a futamon is jól jöhet. Pat Fry, a vezető versenymérnök nem sokat variálhat az autó egyensúlyán sem (a szabályok előírják a fix súlyelosztást), de Luca Frabatto az alacsony súlypontra épít - és ez lehet a siker kulcsa!