A korábbi nagy harcostárs, Sir Patrick Head is búcsúzik Williamstől

„1975-ben találkoztam először Frankkel. Az 1970-es évek elején három évig dolgoztam a Lola Carsnál, miután Londonban mérnöki diplomát szereztem. Fejlesztettem Volkswagen-motorokat is, valamint én terveztem a Scott F2-es autóját.”

„Ezt követően a Torjan Carsnál is dolgoztam mellékállásban, miközben hajót építettem a surrey-i kikötőben, és ekkor kaptam egy hívást, hogy találkozzak Frankkel Readingben. Semmit sem tudtam a Forma–1-ről vagy Frank Williamsről, de mivel teljesen le voltam égve pénzügyileg, ezért örömmel csatlakoztam a tervezőihez.”

„Egy héttel a kezdésem után megérkezett Walter Wolf. Nekem 500 fontot ajánlottak. Ez egy remek tanulóév volt számomra, mivel lehetőségem nyílt tapasztalni, anélkül, hogy rám nehezedett volna a nyomás.”

„1977 elején aztán Frank távozott, én pedig Jody Scheckterrel és egy kis tesztcsapattal voltam Kyalamiban, amikor Frank ismét felhívott, és elmondta, hogy újra akarja kezdeni. Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e én is csatlakozni. Ez egy komoly lépés volt számomra, de Frank lelkesedése és elhivatottsága ragályos volt, ezért őt választottam.”

„Ez volt a Williams Grand Prix Engineering kezdete 1977 márciusában. Frank elsősorban az üzleti és működési oldalon tevékenykedett, én pedig a tervezési és gyártási oldalon, és általában nem álltuk egymás útját.”

„Az első években komoly anyagi gondjaink voltak, még a bankigazgató elől is el kellett bújnunk, bár a helyi Didcot bank vezetője így is mindent megtett azért, hogy támogasson minket, de akkoriban még teljesen mások voltak az anyagiak, mint manapság.”

„Én néha már túl soknak találtam a kihívásokat, de Frank mindig pozitív maradt, meg volt róla győződve, hogy a végén minden a helyére kerül, és nem volt nehéz átvenni ezt a hozzáállást. Az évek során nem sokszor támadt nézeteltérésünk, de őszintén elmondhatom, hogy sosem kételkedtem az ő támogatásában, legyen szó bármilyen nehézségről.”

„Nagyon nagyra tartotta a gyors versenyzőket, mi pedig bajnokságot nyertünk Alan Jonesszal, Keke Rosberggel, Nelson Piquet-vel, Nigel Mansell-lel, Damon Hill-lel és Jacques Villeneuve-vel. Egyikük sem volt kutyaütő, de a legnagyobb bámulattal Ayrton Sennát figyelte.”

„Biztos vagyok benne, hogy teljesen összetört, amikor Ayrton egy Williamsben veszítette életét, Frank azonban a helyén kezelte az érzelmeit, sosem fejezte ki gyötrelmét emiatt, és továbbra is ugyanolyan elánnal akart még több futamot és bajnokságot nyerni.”

„Franket elképesztően támogatta a felesége, Ginny, érzelmileg és minden téren. A pénz nagy része, amelyet a családjától kapott, arra ment el, hogy a Williams fentmaradhasson a korai években, és ugyan Frank ezt nem mutatta ki, de biztos vagyok abban, hogy szörnyen érintette, amikor Ginny csupán 66 éves korában, 2013-ban elhunyt rákban.”

„Frank nemcsak rám volt komoly hatással, de mindenki másra is, aki a Williamsnél dolgozott. Egészen a legutolsó napokig, amikor még a Williams család vezette a céget, Frank ott volt a gyárban, főként az autók környékén, és inspirálni próbálta az embereket.”

„Frank ugyan már hátralépett a cégtől, a család pedig 2020 közepén eladta a csapatot, a névjegyét azonban nagyon is letette a Forma–1-ben, és mindig jó szívvel fogunk rá emlékezni, beleértve persze engem is” – zárta gondolatait Patrick Head, aki hosszú évtizedeken át, a győzelmek és kudarcok között is ott volt Frank Williams mellett.

A hétvégén jön a Szaúd-arábiai Nagydíj, lássuk a számokat