A jövőben vajon kik lesznek „a legfényesebben ragyogó csillagok” a Forma-1 egén?

szerző: Zajos Klára, GP-live.hu

A szakértők előszeretettel kiáltanak ki minden eredményes fiatal újoncot a jövő nagy bajnokának. Azonban mivel minden második pilótát általában „zseninek” titulálnak, és csodákat várnak tőlük, így sokan már csupán a nyomás alatt összeroskadnak - hiszen ilyen fiatalon ezzel sem könnyű megbirkózni - sokan pedig egyszerűen nem olyan jók, mint ahogy tartják róluk.

Zárójelben azért ehhez hozzá kell tenni, hogy ha minden egyes Forma-1-es pilóta kiváló lenne, és sosem hibázna, akkor a sok „robot” között nem is látnánk olyan izgalmas versenyeket… Arról nem is szólva, hogy a világon nem lehet ennyi tökéletes Forma-1-es pilóta, hiszen az egy dolog, hogy valaki jól teljesít egy kisebb kategóriában – ahol az ellenfelei is egy más szintet képviselnek – de a Forma-1 az más tészta. Ott tényleg csak a legeslegjobbak lehetnek jelen (no meg azok, akiket befizettek a tehetős szponzorok).

Tehát visszakanyarodva eredeti témánkhoz, az igazán legendás pilótákon rögtön látszott, hogy mellettük nem lehet majd szó nélkül elmenni. A jelenlegi mezőnyből ilyen Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Lewis Hamilton, Sebastian Vettel … és a fiatalok közül Daniel Ricciardo, Max Verstappen és talán Carlos Sainz.

Hogy miért pont ők? És hogy Jenson Button, Felipe Massa, Nico Rosberg, (Mark Webber), Valtteri Bottas, Daniil Kvyat vagy éppen Felipe Nasr miért maradt ki ebből a felsorolásból? Hát nézzük csak – pilótáról pilótára.

Először is azt senkinek sem kell bemutatni, hogy Fernando Alonso és Kimi Räikkönen mitől váltak a Forma-1 főszereplőivé. A spanyol és a finn pilóta éveken keresztül egymás legnagyobb ellenfelei voltak. Igazából ez a csata 2005 és 2007 között csúcsosodott ki köztük, amikor Alonso a 2005-ös és a 2006-os címet húzta be, míg Räikkönen a 2007-est. Aztán Alonso egyre bölcsebbé és érettebbé vált, amivel elérte, hogy a mai napig a mezőny egyik (ha talán nem a legjobb pilótájának tartják). Ez persze már egy másik kérdés, amin most inkább ne merengjünk el. Hosszú lenne. Kimi pedig egy kis ralis kitérő után bombaformában tért vissza a Lotussal. Mindketten igazi klasszisok, és azzal mindenki egyetért, hogy nélkülük szegényebb lenne a Forma-1 történelme.

Aztán jött a következő generáció Lewis Hamiltonnal és Sebastian Vettellel. A két „csodagyerek” között van egy pár év – ahogy a bemutatkozásuk között is, de mára már egy kategóriában említhetők, hiszen a 2008 és 2014 között kiosztott 7 bajnoki címből 6-ot ők húztak be: Hamilton 2008-ban és 2014-ben, míg Vettel 2010-2013-ig nyert meg mindent. A brit és a német is úgy érkezett meg a Forma-1-be, hogy nagyon sokat vártak tőlük, és ők kivételesen ezt hozták is. Hamilton már első évében a bajnoki címért küzdött, melyről végül egyetlen egy ponttal maradt le. Vettel pedig megszerezte a Toro Rosso mai napig egyetlen győzelmét – igaz, hogy szakadó esőben, de attól talán még értékesebb ez a siker.

Mindeközben ott volt Jenson Button, Felipe Massa vagy Nico Rosberg (de említhetnénk Mark Webbert is). Ők azok a másodszámú pilóták, akikben mindig is ott volt a potenciál, de valahogy úgy igazán sosem sikerült nekik. Jenson Button a kivétel, de Ő igazából Alonso és Räikkönen generációjához tartozik, és a brit bajnoki címe a mai napig megosztó, hiszen 2009 bajnokának valahol állati mázlija volt a BrawnGP-vel. Egy tündérmese része lehetett. Felipe Massa, Nico Rosberg és Mark Webber viszont többször is komoly bajnoki aspiránsként indulhatott – még az autójuk is megvolt hozzá – a megkoronázás azonban mindig elmaradt. Valahogy bennük nincs meg az a bizonyos „X” ami a „csodagyerekekben” megvan.

//

És akkor nézzük a mostani tehetségeket. Daniel Ricciardo tavaly már bebizonyította, hogy ha versenyképes autót kap maga alá, akkor Ő nagyon is tud. Az ausztrál amúgy is üde színfoltja a mezőnynek vidám stílusával, és kivételes optimizmusával. Vettel ferraris debütálása óta tudjuk, hogy a hozzáállás mennyit számíthat egy Forma-1-es istállónál. Ricciardo-ban tehát elméletileg benne lehet az „X”, hiszen tavaly Vettelt legyőzte…

Max Verstappenben nem is kérdés, hogy megvan az a pici plusz. És nem azért mert „úristen mire képes 17 évesen”. Ez csak egy összetevő a sok közül. A holland harciassága, kitartása, és magabiztossága lenyűgöző. Ő tipikusan az a versenyző, aki a királykategóriára született. Még úgy is tudott villantani, hogy igazán nagy eredménye nem volt idén (talán a Magyar Nagydíjon megszerzett 4. helyét emelhetjük ki). Ami viszont még fontosabb, hogy megosztó személyiség, és mint tudjuk a legnagyobbak már csak ilyenek: angyalok és ördögök egyben. Pont mint Max.

Carlos Sainz esete már kicsit kérdésesebb. A spanyol nyílván nem rossz, de hogy jobb-e mint Verstappen? Vagy vele egy szinten van-e? Nehéz kérdés, ugyanis ha nem a holland lenne a csapattársa lehet, hogy már tőle is tátva maradna a szánk, viszont Ő nem csinál olyan megosztó és látványos manővereket mint csapattársa. Marketing szempontból tehát kevésbé eladható, és sajnos mint tudjuk ez nagyon fontos szempont tud lenni a Forma-1-ben. Szóval Sainz egy „talán”-t kaphat.

A másik oldalról viszont Valtteri Bottas esete talán a legérdekesebb. A finn persze nem rossz, de inkább a Rosberg-Massa-Webber csapat tagja lehet a jövőben. A finn megbízható, szállítja a pontokat, és jó versenyző, de nem elég különleges, és nincsenek elég feltűnő mozdulatai a pályán. Másodhegedűsnek azonban tökéletes. Futamgyőzelemre is abszolút esélyes, de bajnoki címre? Talán csak sok-sok szerencsével, ahogy Jenson Buttonnak is sikerült…

Daniil Kvyat hosszútávon szintén a feledés homályába merülhet. Az orosz a Magyar Nagydíjon a második helyével villantott, és az utóbbi időben jobb is Ricciardonál, de benne sem érződik, hogy meglenne a bajnoki DNS. Még úgy sem, hogy ma a második szingapúri edzésen a leggyorsabb volt. Ő is „csak” egy jó versenyző.

Végül pedig Felipe Nasr, akit fizetős pilótának bélyegeztek. A brazil eddig nem is tudott villantani a Sauberral. Persze mondhatjuk, hogy majdnem kétszer annyi pontot szerzett, mint csapattársa, Marcus Ericsson, de a közönség figyelmét mégsem tudta magára vonni.

Szóval a Forma-1-ben versenyző pilótákkal egyelőre így állunk. És akkor még ott vannak a fiatalok a GP2-ből vagy más kisebb kategóriákból. Akikről már vagy rebesgetik, hogy egy szép nap bemutatkoznak a Forma-1-ben, vagy talán még a nevüket sem hallhattuk. A Forma-1 igazi szépsége pont ez: hogy sosem tudhatod, hogy ki ír történelmet a királykategóriában. Bár azért a legnagyobbakat az első perctől lehet sejteni… Csak „ilyen nagyok” ritkán érkeznek a királykategóriába.