A halál gyorsabb volt Jochen Rindtnél
A tragikus sorsú Jochen Rindt az 1970-es szezonnak barátja, Piers Courage halála és felesége győzködésére úgy vágott neki, hogy ha világbajnok lesz, visszavonul. Két óhajából tragikus módon csak az első teljesült.
The wreckage of Jochen Rindt's car after his fatal crash at Parabolica
LAT Images
Azt alighanem szinte mindenki tudja, hogy Jochen Rindt a Forma-1 történetének egyetlen posztumusz világbajnoka, aki úgy is világbajnok lett, hogy a szezon közben sajnálatos módon életét vesztette egy versenybalesetben. A fájdalmasan fiatalon, 28 évesen elhunyt osztrák versenyzőnek mindössze hat szezon jutott a Forma-1-ben, amiből az utolsó kettő volt a legsikeresebb. De hogy is alakult az a bizonyos tragikus 1970-es év, amikor posztumusz világbajnoki címet szerzett?
Korkép és előzmények
Akkoriban egy olyan korszakban versenyeztek az akkori sztárok, amikor minden versenynek úgy vágtak neki, hogy tudták, lehet, hogy az az utolsó. Az autók már a hatvanas években is rendkívül gyorsak voltak, viszont ekkor még közel sem volt olyan fejlett a biztonság, mint manapság. Ebben a veszélyes korszakban is külön "kasztot" képezett a Lotus, ahol Colin Chapman csábítóan gyors, viszont félelmetesen veszélyes autókat tervezett az istálló versenyzői számára. Ezekben az autókban senki nem volt biztonságban, a gyönyörű, de rendkívül veszélyes fekete-arany gépek még világbajnok áldozatot is követeltek Jim Clark személyében.
Ebben a korszakban küzdött a sikerekért Jochen Rindt, aki pont a Clark halált követő szezonban, 1969-ben került a Lotushoz a Coopertről, majd megszerezte első győzelmét is, viszonylag kiegyensúlyozott teljesítménnyel pedig negyedik lett év végén, így 1970-ben már mindenképp esélyesként kellett vele számolni.
Az utolsó szezon
1970-ben Rindt nem kezdett jól, ugyanis Dél-Afrikában csak tizenharmadik lett, Spanyolországban pedig kiesett. Bár Monacóban nyerni tudott, ezután ismét rosszul alakult számára a következő verseny, Belgiumban ismét nem ért célba.
Hollandiában, bár megszerezte második győzelmét a szezonban, rendkívül mélyen érintette barátja, Piers Courage halála. Nem volt viszont mit tenni, mennie kellett tovább, viszont ekkor egyre erősebben érlelődött benne a gondolat, hogy ha világbajnok lesz, a szezon végén visszavonul, erről győzködte ugyanis barátnője is. Hollandia után a Francia Nagydíj következett a versenynaptárban, ahol, mivel még mindig élénken élt benne Courage halála és barátja emléke, elég rosszul viselt egy kormánymű-hibát a versenyhétvége folyamán:
"Ha ez még egyszer előfordul és túlélem, mindannyiótokat megölöm!"
A verseny végül jól alakult, ugyanis Rindt nyerni tudott, csakúgy, ahogy Nagy-Britanniában és Németországban, amelyet eredetileg a híres-hírhedt Nordschleiféra terveztek. Rindt barátja halála után (Graham Hillel együtt) a biztonság egyik legfőbb szószólója lett, a német verseny előtt rengeteget koptatta a száját (feleslegesen) a szalagkorlátok megerősítéséért, ám mivel erről a verseny idejéig nem született megállapodás erről, inkább Hockenheimben vendégeskedett a mezőny, de mindez nem zavarta Rindtet.
Sorozatban szerzett négy (összesen öt) győzelmének köszönhetően Rindt tetemes előnnyel vezette a világbajnokságot Brabham, Hulme, Stewart és Hulme előtt, így Ausztriában (hazai pályán) akár be is biztosíthatta volna a vb-elsőséget, ám hiába állhatott fel ő a pole-pozícióban, őrjöngő honfitársai legnagyobb örömére, a versenyt műszaki hiba miatt nem tudta befejezni. Rindtben ekkor már sziklaszilárdan megvolt az elhatározás, hogy a vb-cím megszerzése esetén visszavonul. Olaszországban végül tragikus módon csak az egyik vágya teljesült: az időmérőn a Parabolica felé haladva egyszer csak elvesztette uralmát autója felett, és menthetetlenül csapódott bele a szalagkorlátba, aminek a végén nem tudták megmenteni az életét.
Hiába akart tehát visszavonulni, a halál gyorsabb volt nála, amitől az osztrák versenyző karrierje végén már rettenetesen félt. Az Olasz Nagydíjat követően viszont akkora előnye volt, hogy a szezon végéig halála ellenére sem tudta őt senki utolérni, így posztumusz is megszerezte a világbajnoki címet, így legalább, bár már nem érhette meg, ez a vágya teljesült. Viszont huszonnyolc évesen egy potenciális többszörös világbajnokot vesztett el a mezőny.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások