A Forma-1 legnagyobbjai angyalok vagy ördögök: Schumacher, Alonso, Hamilton, Vettel, Räikkönen…

szerző: Zajos Klára

Az életben csak azok tudtak kiemelkedni a tömegből, akik megosztó személyiséggel rendelkeznek. Hiszen ha valakit mindenki szeret, arról nem beszélnek elegen, ha pedig valakit mindenki utál, azt úgysem engedik, hogy learassa a babérokat. A legnagyobbak tehát – igazából az élet minden területén, legyen az illető zenész, énekes, üzletember vagy politikus – mind "kettős" életet élnek. Azaz néha ördögök, néha pedig angyalok. Attól függ, hogy az adott pillanat mit kíván tőlük.

A Forma-1 legsikeresebb versenyzője kétségtelenül Michael Schumacher. A német hét világbajnoki címet szerzett a királykategóriában, így ezzel Ő a rekorder. Talán a vitatott manőverek tekintetében is a német aratta le a babérokat. Éppen ezért – vagy pont ennek ellenére: a világon a mai napig milliók imádják, de legalább ugyanennyien gyűlölik is.

Több ilyen necces esetre a mai napig nem derült fény. Először is emlékezzünk vissza az 1997-es szezonzáróra, amikor Michael Schumacher Jacques Villeneuve-vel küzdött a bajnoki címért. A futam előtt a német egy ponttal vezette az összetettet, majd amikor a kanadai a 48. körben meg akarta előzni a németet, Schumacher ráhúzta a kormányt. A rekorder rosszul járt, ugyanis a kavicságyban ragadt, míg a kanadai lett a világbajnok, hiszen a harmadik helyen ért célba.

A másik mai napig méltán híres jelenet a 2006-os monacói időmérőhöz kötődik, ahol véletlenül vagy sem, de Schumi valahogy pont akkor nem tudott befordulni a Rascasse-nál, amikor legnagyobb riválisa, Fernando Alonso a gyorskörére készült. A hétszeres bajnok hiába védekezett azzal, hogy technikai hiba miatt rontott, a versenyigazgatóság máshogy látta, és a pole helyett a rajtrács végéről kezdhette meg a Monacói Nagydíjat.

Schumacher mondjuk 2010-ben ismét a Monacói Nagydíjon rendkívül szemfüles volt, amikor az utolsó körben, miután a biztonsági autó elhagyta a pályát, beszúrt Fernando Alonso elé…

Ha már Fernando Alonso került szóba, akkor neki is van ám vitatott manővere – az egyik legemlékezetesebb pont a 2007-es Magyar Nagydíj időmérő edzésén történt. A spanyol valószínűleg a mai napig nem lehet túl büszke a 2007-es mclarenes, hamiltonos évére, hiszen akkoriban elég heves rivalizálás szemtanúi lehettünk a brit csapaton belül, melynek csúcspontja kétségtelenül Alonsohoz kötődik. A kétszeres bajnok a Hungaroringen, a Q3 utolsó perceiben döntött úgy, hogy kicsit megleckézteti csapattársát, az akkor még újonc Lewis Hamiltont. Miután a spanyol a bokszban feltartotta a britet, a manőver olyan jól sikerült, hogy Hamilton nem is ért fel a kockás zászlóig, és nem tudott még egy gyors kört futni. Az eset végén Alonso húzta a rövidebbet.

Úgy tűnik az időmérő edzés másokat is megihletett, és a "jófiúnak tűnő" Nico Rosberg is bepróbálkozott a 2014-es Monacói Nagydíj szombatján. Vagy lehet csak hibázott. Mindenesetre a mai napig kérdéses, hogy a német vajon tényleg csak nagy sietségében mérte el a féktávot, vagy Ő is be akart tenni – Alonsohoz hasonlóan – csapattársának, Lewis Hamiltonnak.

És ha most arra gondolnánk, hogy "jaj szegény Hamilton", vele mindig elbántak a csapattársai, akkor íme az ellenpélda, hogy bizony a britet sem kell félteni.

2009, Ausztrália. Lewis Hamiltont az Ausztrál Nagydíjon arra kérte a csapata, hogy a biztonsági autós fázis alatt engedje maga elé Jarno Trullit (aki úgy került a brit bajnok mögé, hogy korábban lesodródott a pályáról). A bökkenő csak annyi volt, hogy ez nyilvánvalóan szabálytalan, és ezért az olasz büntetést is kapott. Majd miután a versenybíróság meghozta az ítéletet, nyilvánosságra került a McLaren és Hamilton közötti rádióbeszélgetés, melyből egyértelműen kiderült, hogy a csapat utasította a britet a lassításra. Ha ez nem lenne elég a brit még hazudott is a versenyfelügyelőknek, így még a pontjaitól is megfosztották.

Aztán itt van még Sebastian Vettel is, aki szintén a korábbi csapattársával, Mark Webberrel rúgta össze a port – többször is. Ebből két a mai napig felejthetetlen esetet emelnénk ki.

2010, Törökország. Sebastian Vettel addig próbálkozott Webber előzésével, míg valóra vált a csapatfőnökök – jelen esetben Christian Horner – rémálma, és az élen álló pilótái összeütköztek. Nyilván mindkét versenyző a másikat hibáztatta az esetért.

A másik talán még emlékezetesebb botrány esetében az ütközés elmaradt, viszont a világ ekkor szembesülhetett vele, hogy Sebastian Vettelnek létezik az „ördögi oldala” is. Ha a győzelemről van szó. A 2013-as Maláj Nagydíjon a Red Bull egyértelmű utasítást adott pilótáinak, hogy tartsák a sorrendet: Webber-Vettel. A német azonban ezt nem vette jó néven, és egy kemény manőverrel ausztrál csapattársa elé került. Mondani sem kell, hogy Webber nem repesett az örömtől.

Végül nem maradt más, mint Kimi Räikkönen. Érdekes módon hosszú gondolkodás után sem tudunk semmilyen necces esetet írni 2007 bajnokának a számlájára. Habár a finn nevéhez is számos felejthetetlen futamgyőzelem vagy előzési manőver köthető, az „ördögi arcát” sosem mutatta meg a pályán. Ő inkább az interjúszobában villog vele – hogy ne unatkozzon a véget nem érő médiarendezvények alatt…

Összegezve tehát kijelenthetjük, hogy az elmúlt évek főszereplőinek is van „angyali” és „ördögi” oldala. Szerencsére. Hiszen ettől lesznek olyan felejthetetlenek, és pont ezek azok az incidensek, amikre évek, sőt évtizedek múltán is tisztán emlékszünk.

És hogy mit gondol erről a hétszeres bajnok, a rekorder, aki a Forma-1 történek talán "legördögibb" versenyzője?

„Sokszor megtanultam már, hogy a múltat felhánytorgatják. Szerintem azonban mindenki múltjában vannak fekete foltok. Én tizenöt vagy tizenhat éve vagyok a Forma-1-ben, és azt hiszem, kijelenthetem, az enyémben nincs túl sok, azzal pedig együtt tudok élni, hogy ezt sokan szívesen vitatják.” (Michael Schumacher)