A Forma-1 érzelmesebb oldala: mert a "főszereplők" is csak emberek

A 2018-as szezonnyitó hétvége valóban bővelkedett az érzelmektől - vagyis mondhatnánk, ahogy a Liberty Media megígérte, minket, nézőket is jobban beavattak a sport "emberi" oldalába. Lehet, hogy így elsőre nem is 'szándékosan', de mégis sikerült. 

Az egész talán Valtteri Bottas időmérős hibájával kezdődött, amikor egyértelműen látszott, hogy a finn azonnal bizonyítani akar címvédő csapattársával szemben. A Q2-es hév pedig túl nagynak bizonyult, aminek egy csúnya Q3-as versenyzői hiba lett a vége, vagyis Bottas annyira kitette autóját a fűre, hogy megcsúszott, és komoly erővel a falnak csapódott. 

Ezzel tulajdonképpen az egész hétvégéje odalett, hiszen nem elég, hogy a versenyen előzni is alig lehetett (még a Mercedessel is), a W09 váltója is megsérült a becsapódásban, így pedig a 10. rajthely már szombaton tizenötödikké konvertálódott. 

Bottason elképesztően nagy a nyomás, hiszen a finnek az állásáért kell bizonyítania idén. Bár 2017 elején nagyszerűen kezdett, a szezon második felére egy kicsit elfogyott, de aztán még a téli szünet előtt úgy tűnt, mégis visszatért a jól megszokott Bottas. Úgy tűnik, ez rövid ideig tartott, hiszen bár a szezon előtt elmondta mennyire összeszedte magát mentálisan, ezt Ausztráliában nem tudta megmutatni. Persze ettől függetlenül ne írjuk le, hosszú még a szezon. 

Aztán jött a verseny a Haas két nagyon durva hibájával, ami mindkét esetben kiesést eredményezett. Mind Kevin Magnussennek, mind Romain Grosjeannak. Bár a futam után a csapatfőnök megemlítette, hogy a két hasonló hiba annak tudható be, miszerint a csapat nem gyakorolta eleget a kiállásokat, azért van ennek az egésznek egy másik oldala is. 

Képzeljük csak el, hogy épp egy amatőrnek nevezhető hibát követtünk el (miszerint a kereket nem rögzítették megfelelően Magnussen bal hátsójára), majd jön Grosjean, és bár pár perce nem tudtuk megcsinálni, most ismét topon kell lenni. Feszült helyzet, amikor mindenkinek a maximumon kell teljesítenie, pedig olyan könnyű csak egy kicsit is megingani. Pontosan ez történt, ugyanis ekkor a bal elsőnél ismétlődtek meg a még friss, de szörnyű élmények. A dráma még a képernyőkön keresztül is érződött, és ettől a sport egy rendkívül emberi arcát villantotta meg. 

Majd mindez a káosz tette lehetővé tulajdonképpen Sebastian Vettel győzelmét is. Aminek persze szerves részét képezte a Mercedes szoftver/offline hibája. Az ezüstnyilaknál is egy elég érdekes helyzetet láthattunk - hiszen miközben Lewis Hamilton kicsit a csapatát hibáztatta, hogy nem szóltak neki, nyomja jobban - az ezüstnyilak teljesen tanácstalanul álltak a fejlemények előtt, hiszen az adataik szerint Vettel nem kerülhetett volna a brit elé. 

Ilyenkor jön csak ki igazán, hogy az "együtt nyerünk, együtt vesztünk" szlogen mennyire is működik egy csapatnál. A Mercedesnél működött. Bár Lewis Hamilton a dobogón láthatóan bosszankodott még, komoly kritikákat nem hallottunk tőle, sőt inkább azt hangoztatta, sajnálja, hogy a kritikus időszakban nem tehetett többet a jó eredményért. Vagyis mondhatni a németek profin kezelték a helyzetet, nem mutogattak ujjal egymásra, hanem azonnal beismerték, hogy hibáztak. 

Majd végül mindezek következményeképp a győzelem Sebastian Vettel ölébe hullott. Na azért nem ennyire egyszerűen, hiszen a Ferrari stratégáinak fel kellett ismerni az adódó lehetőséget, amivel tökéletesen élniük is kellett, de ezt megtették. A dicséret jár nekik, ez nem kérdés. 

Azonban érdekes volt látni Sebastian Vettelt a verseny után, hiszen mondhatni egyik szeme sírt, míg a másik nevetett. A négyszeres bajnok ugyanis elismerte a Mercedes gyorsaságát, de közben persze sosem rossz 25 pontot bezsebelni. 7 pont nagyon is sokat számíthat még a végelszámolásnál, és ezt a ferraris is pontosan tudja. Ahogy Hamilton is. 

Az olaszoknál tehát nem éppen a felhőtlen öröm jeleit láthattuk, de azért csak megnyugtatta őket, hogy a Mercedes sem tökéletes. Hiszen ott is csak emberek dolgoznak, akik néhanapján hibázhatnak...