A Forma-1 egyetlen afrikai világbajnoka

Pedig Jody Scheckter többször járt közel a világbajnoki címhez. Mondhatni, sikeres karriert tudhatott maga mögött, de valami mindig közbe jött, egészen 1979-ig.

Valami mindig közbe jött. Az első két évében például az, hogy nem futott teljes szezont. Persze ez is nagy dolog volt, hiszen 1972-es F1-es bemutatkozása előtt alig két évvel költözött Dél-Afrikából az Egyesült Királyságba, hogy közelebb legyen a tűzhöz. Az említett 1972-es szezon zárásán, az Amerikai Nagydíjon futotta élete első versenyét, és nem is vallott szégyent, a McLarennel kilencedik lett. 1973-ban már öt versenyen kapott lehetőséget, de ez a szezonja nem sikerült jól, ugyanis csak egyszer tudott célba érni, amin nem szerzett pontot, a maradék négy versenyen viszont kiesett.

Franciaországban mondjuk majdnem nyerni tudott (élete harmadik versenyén!), azonban ekkor még rutintalansága miatt elkövetett egy hibát, így hiába vezetett sokáig, Fittipaldival történt ütközése után kiállni kényszerült. Emmo nem kímélte a zöldfülű dél-afrikait: "Ez az ember veszélyes saját magára és mindenkire, akik a környezetében vannak! Nem való a Forma-1-be!" Hogy Emmónak mennyire nem volt igaza: az öt Forma-1-es futam mellett Scheckter suttyomban megnyert egy Formula-5000-es bajnokságot az Egyesült Államokban.

Tyrrell - az első villantások

Scheckter aztán 1974-től kezdve folyamatosan hallgattatta el Fittipaldit és a többi kritikusát. Ebben az évben teljes szezonra szóló szerződést kapott a Tyrrell csapattól, az istálló pedig jót húzott egy egyébként kockázatosnak tűnő döntésből: a csapat számára elég jó ajánlólevél volt a Formula-5000-es bajnoki cím, Scheckter pedig megcsillantotta kivételes tudását.

Bár a szezont nem kezdte jól (első három futamán vagy kiesett, vagy nem szerzett pontot, miután a csapat lecserélte a gyengécske 006-os autóját a 007-esre, Scheckter is feltámadt: Svédországban megszerezte első futamgyőzelmét, ami mellé gyorsan hozzátett még egyet Nagy-Britanniában, ezeken kívül pedig további négy alkalommal állhatott a dobogón, ennek eredménye pedig egy összetett harmadik hely lett a szezon zárásakor. Ne felejtsük, élete első teljes szezonjában!

1975 egy kevésbé jól sikerült év volt, ugyanis ekkor csak egyszer tudott nyerni, igaz, ez a siker édes volt számára, ugyanis hazai versenyén, Kyalamiban sikerült diadalmaskodnia. Emellett viszont csak kétszer állhatott még dobogóra, így a szezon végén "mindössze" hetedik lett. Bár 1976-ban is csak egy futamgyőzelem került a neve mellé (Svédország), jóval kiegyensúlyozottabb teljesítményének köszönhetően (három dobogó és stabil pontszerzések) ismét "visszatalált" a tabella elejébe, és karrierje során másodszor is megszerezte a képzeletbeli dobogó alsó fokát év végén.

Ebben az évben volt "szerencséje" vezetni a Tyrrell innovatív, hatkerekű P34-esét, amit nemes egyszerűséggel "egy darab szar"-ként aposztrofált. Azért nyert vele egy futamot, az anderstorpi versenyen emlékezetes csatát vívott az egész futam során James Hunttal.

Valószínűtlen eredmények a Wolffal

Első wolfos évében egészen szürreális szezont futva másodikként zárt az újonc istállóval

1977-re az újonc Wolf Racinghez szerződött, így amikor az egyszeri drukker Forma-1-es híreket vadászott az év elején, vakargathatta a fejét, hogy akkor ez most mi akar lenni.

Scheckter megmutatta, mi ez. Olyan bravúrt hajtott végre az újonc istállóval, amit csak több, mint harminc év után tudtak megismételni (Brawn, 2009), a Wolf és Scheckter története legelső versenyét megnyerte Argentínában. Ehhez még két futamgyőzelmet tudott hozzátenni (Monaco, Kanada), és annak ellenére, hogy hétszer is kiesett, álomszerű szezont produkálva ezüstérmes lett, csak a második világbajnoki címet szerző Niki Lauda előzte meg a tabellán, igaz, ő elég nagy különbséggel, ráadásul úgy, hogy az osztrák az utolsó két futamot ki is hagyta.

Schecktert és a Wolfot ez a legkevésbé sem zavarta, és egy hasonlóan sikeres szezonban reménykedtek 1978-at illetően is. A kiesések ezúttal is menetrendszerűen jöttek, a győzelmek viszont nem, mindössze négy dobogós helyezésre futotta a kipukkadó Wolf erejéből. Emiatt Scheckter a jó kezdés után megint csak hetedik lett (csakúgy, mint annak idején a Tyrrellnél), most viszont nem várta meg a harmadik évet, és továbbállt a Ferrarihoz.

Ferrari

Hollandiában Scheckter (balra) második lett Alan Jones mögött

1979-ben már a Ferrari alkalmazásában állt, ahol az a Gilles Villeneuve lett a csapattársa, akivel az előző évben már volt egy csörtéjük a Kanadai Nagydíjon. Villeneuve már akkor is a Ferrari versenyzője volt, és Scheckter ellen megszerezte pályafutása első győzelmét hazai pályán.

1979-ben már egyazon csapat sikeréért küzdöttek, de az általános közvélemény szerint Villeneuve-nek volt inkább esélye a jó eredményekre, a legtöbben azt várták, ő kerekedik felül csapaton belül. Végül nem lett igazuk, és Scheckter volt az erősebb, leginkább amiatt, mert kiegyensúlyozottabb teljesítményre volt képes a szezon során. Míg Villeneuve háromszor esett ki, illetve négyszer ért célba pontszerző helyeken kívül, addig Scheckternél csak két, illetve egy ilyen verseny volt.

Így hiába volt semmilyen különbség a futamgyőzelmeket (3-3) és minimális a dobogós helyezéseket illetően (4-3 Villeneuve javára), a stabilabb pontszerzés Scheckter javára billentette a mérleget, és négy ponttal megelőzte kanadai riválisát, megszerezve a világbajnoki címet, első (és mind a mai napig egyetlen) afrikaiként.

1980-ban ugyancsak a Ferrari versenyzője volt, de világbajnoki szezonjához képest ez az év botrányosan sikerült. Még az a csúfság is megesett vele, hogy egy versenyre nem tudta magát kvalifikálni, pontot pedig csak egyetlen alkalommal tudott pontot szerezni (kettőt). Villeneuve-nek sem sikerült sokkal jobban ez az év, ő is csak hat ponttal zárt. És hogy mekkora jelentősége volt Scheckter világbajnoki címének: Michael Schumacher huszonegy év után szerezte a következőt a Ferrarinak.