A Ferrari soha nem volt még ilyen rossz? A történelemkönyvek mást mondanak

A Ferrari azzal a céllal fejlesztette a 2020-as SF1000 autót, amellyel az 1000. Forma-1-gyes futamukra emlékeznek meg, hogy egy nagy leszorítóerős csomagot párosítsanak a Ferrari erős motorjához. Az FIA technikai direktívái és a két fél titkos megállapodása után azonban a maranellóiak erőforrása becslések szerint legalább 50 lóerőt veszített, ami kihangsúlyozta az autó gyengeségeit is.

Festa Ferrari per i 1000 GP a Firenze con la deludente SF1000 al centro di Piazza della Signoria

Photo by: Franco Nugnes

A Toszkán Nagydíj után a Ferrari már 17 pontos lemaradásban van az 5. helyezett Renault mögött, míg az AlphaTauri mindössze 13 ponttal van a maranellóiak mögött.

1980: Scheckter nem tudta kvalifikálni magát a Kanadai Nagydíjra

A Ferrari rajongóinak valószínűleg nem nagy vígasz az, hogy bizony volt ennél sokkal rosszabb is. A Ferrari 312T5, amelyet Jody Scheckter és Gilles Villeneuve vezetett, hiába volt világbajnok autó, 1980-ra elavult.

 

Jody Scheckter hiába nyerte meg egy évvel korábban a világbajnokságot, a dél-afrikai már karrierjének végén járt, és egyre kevésbé volt motivált, amelyet csak tovább rontott, hogy a Kanadai Nagydíjra nem is tudta kvalifikálni magát.

Ferrari 312T5: lo spaccato di Giorgio Piola

Photo by: Giorgio Piola

A T5 nem ground-effect autó volt, és hiába volt erős a 12 hengeres boxermotorja, az erőforrás konstrukciója nem tette lehetővé, hogy hatékony Venturi csatornákat tegyenek az autó oldalára, amit a Lotus hozott be alig egy két évvel korábban az F1-be.

A technikai igazgató Mauro Forghieri már tervezte a 126C-t, amely már az új, V6 turbómotort használta. Gilles Villeneuve kis is próbálta az új autót az Olasz Nagydíjon, amelynek továbbfejlesztett változatával, a 126CK-val két futamgyőzelmet is szerzett az 1981-es szezonban.

Gilles Villeneuve, Ferrari 126C in testacoda al GP d'Italia 1980

Photo by: Sutton Images

1962: súlyos problémák

1962 újabb év volt, amelynek világbajnoki címvédőként vágott neki a csapat, 61-ben Phil Hill győzedelmeskedett. A csapat ismét ugyanazzal az autóval, a Ferrari 156-tal vágott neki a szezonnal, amelyet hiába fejlesztettek, nem tudta tartani a lépést Jim Clark Lotus 25-jével.

Ricardo Rodriguez con la Ferrari 156 nel GP d'Olanda del 1962

Photo by: Sutton Images

A Ferrari 156 57 kg-gal volt nehezebb a Lotusnál, és hiába szerzett 3 dobogós helyezést is a címvédő Hill, a Ferrari problémái a pályán kívül is folytatódtak, a csapat a szakszervezetek sztrájkjai miatt kihagyta a Francia, US, és Dél-Afrikai Nagydíjakat is.

1973: a brit Ferrari

1973 elején Enzo Ferrari megelégelve a szintén sikertelen 312B2 autóval kapcsolatos kilátástalanságot, áthelyezte a „kísérleti részlegre” Mauro Forghierit, és a versenyrészleg élére Alessandro Colombot ültette a Gileratól, akinek egyáltalán nem volt tapasztalata a Forma-1-ben.

Forghieri addigra elkészült a „hólapát” Ferrari 312B3-mal, azonban hiába tesztelték már az autót, Colombo a brit TC Prototypes-ot bízta meg azzal John Thompson vezetésével, hogy készítsen egy új karosszériát.

Jacky Ickx, con la Ferrari 312B3 al debutto nel GP di Spagna

Photo by: Motorsport Images

Az új autó azonban csak a szezon negyedik versenyére készült el, addig pedig a már elavult 312B2-t használták, amellyel így is a szezon legjobb eredményeit, három 4. helyet szerzett Jacky Ickx és Arturo Merzario.

A Thompson Ferrari a klasszikus csöves felépítés helyett önhordó monocoque-ot használt, a hűtőradiátorokat az autó oldalára helyezték volna, de ez nem bizonyult jó megoldásnak, és visszatértek a hagyományos elrendezéshez, és az autó orrát is megnyitották.

Jacky Ickx, con la deludente Ferrari 312B3 dotata della monoscocca di Thompson

Photo by: Ercole Colombo

A brit Ferrari azonban borzalmasan vezethető autónak bizonyult, amelynek egyik legnagyobb gyengesége az volt, hogy a motor rögzítési pontjainál egyszerűen meghajlott az autó. A csapat szerint Ickx nem volt kellően elkötelezett, míg a belga pilóta az autót hibáztatta a gyenge teljesítményért, amelynek az lett a vége, hogy Enzo Ferrari egyszerűen nem nevezte a csapatot a Holland és a Német Nagydíjra.

Ickx ezt elfogadhatatlannak találta, mert a kedvenc pályája volt a Nürburgring, ezért azon egy McLarennel indult, és meg is szerezte a 3. helyet.

Jacky Ickx, Ferrari 312B3 rivista e corretta da Forghieri: ala a sbalzo, airscope e radiatori laterali

Photo by: Ercole Colombo

Enzo visszahívta Forghierit, aki megoldotta a torziós problémákat a kasztni megerősítésével, a hűtőradiátorokat visszahelyezte az autó oldalára, és egy nagy légbeömlőt helyezett a bukókeret fölé, hogy kapjon levegőt a 12 hengeres motor.

Ecco lo spaccato della Ferrari 312B3 di Giorgio Piola dopo le modifiche di Mauro Forghieri

Photo by: Giorgio Piola

A szezonon azonban ez nem segített, mivel folyamatos technikai problémák hátráltatták a csapatot, amíg rá nem jöttek a motorrészlegen, hogy az olajpumpák egyszerűen rosszak voltak, és használat közben az elárasztotta kenőanyaggal a motorteret.