A Ferrari többet érne, mint maga a Forma-1?!

A Ferrari iránti csodálat felülmúl minden autógyártót és F1-es csapatot - állítja a brit GQ magazin. A száguldó cirkusz történetének 1000. nagydíja felé közeledik - mely éppen az áprilisi Kínai GP lesz - illetve a sport 2020-ban ünnepli 70. évfordulóját - a Ferrari pedig az egyetlen csapat, mely ezt az utat megtette. Egy ördögi hullámvasúton mentek keresztül: a méregdrága és időtálló üzlet, illetve az elismert nevek listája, akik megfordultak Maranellóban (néha gyalázatos pénzügyi körülmények között is) egészen hosszú.

A Ferrari azonban túlélte. Mindezek fényében érthető, hogy a Scuderia kiváltságos jogokkal rendelkezik a sportban, nem beszélve a politikai befolyásuk mértékéről. A jelenlegi Concorde-egyezmény szerint - mely a sport irányítótestülete, az FIA és az F1-es csapatok közötti szerződés - a Ferrari riválisainál egészen pontosan 100 millió dollárral többet kap a TV-s közvetítői jogokból, illetve a jogdíjakból. Az érv: az olasz istálló a világ legnagyobb szurkolótáborát tudhatja magáénak, mely kiszámíthatatlan extra értéket ad a sportnak - sokkal többet, mint bármely riválisuk. A Concorde-egyezmény azonban 2020-ban lejár, vagyis az új feltételekről egy ideje már megkezdődtek a tárgyalások. Nem véletlen, hiszen mindenki próbálja a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségeiből.

Maurizio Arrivabene, Ferrari csapatfőnök, Kimi Raikkonen, Ferrari, Sebastian Vettel, Ferrari

Fotó készítője: Mark Sutton / Sutton Images

A Ferrari azonban mindenkit túlszárnyal. Korábbi elnökük, Sergio Marchionne júliusi halála előtt még a kiszállással is fenyegetőzött. "Ha azt hiszik, hogy blöffölünk, akkor a tűzzel játszanak." - mondta vigyorogva.

A Ferrari megszellőztette az üzenetet: nagyobbak, mint bárki vagy bármi. Beleértve a Forma-1-et is.

Ebben a harcias versenyszellemben nincs is semmi új. Enzo Ferrari, a vállalat alapítója zseniálisan manipulálta az embereket, és még a legsötétebb időkben is ügyesen zsonglőrködött a Ferrari megfejthetetlen rejtélyével. Miután Enzo 1988-ban elhunyt, trükkös időszak következett. Mindez három évvel azelőtt történt, hogy a főnök, Gianni Agnelli 1991 novemberében "felszentelte" Luca di Montezemolót a Ferrari ügyvezető igazgatójává, és bár a szakember az autóeladásokat gyorsan fellendítette, kilenc évébe telt, mire az F1-es csapat Michael Schumacherrel megtörte sikertelenségét. 2000-ben bajnokok is lettek - 21 évvel a Scuderia legutóbbi diadalát követően.

Most, hogy Marchionne távozott az élők sorából, a Ferrari ismét a belső politikai csatározások fergetegében találta magát. Igaz, ami igaz, ez az arisztokratikus dráma teszi a Ferrarit oly vonzóvá. Enzo Ferrari szerepét nem egyszerű betölteni, de a maranellói fondorlatoskodás ellenére sokan szívesen megpróbálnának a helyre lépni.

A Ferrari értékét jelenleg 19 milliárd dollárra becsülik, csakhogy az Exor - az Agnelli-család által irányított vállalat - továbbra is 22,91%-os részesedéssel rendelkezik. A Ferrari jelenlegi ügyvezető igazgatója, a Phillip Morris International korábbi elnöke, Louis Camilleri valószínűleg nem sokáig marad ezen pozícióban, ellenben a pletykák szerint a korábbi csapatfőnök, Stefano Domenicalli térhet vissza a fedélzetre - ez alkalommal ügyvezető igazgatói pozícióba.

Domenicalli az elmúlt három évben a Lamborghinit irányította, és ez idő alatt a vállalat történetében először átlépték az 1 milliárd eurós forgalmat. Tehát bizonyította, hogy sikeresen tud vezetni egy luxuscikket forgalmazó vállalatot, és nyilvánvalóan eligazodik a Forma-1 "cápái" között is. Mindemellett pedig egy meglepően jó ember is. Persze tagadja, hogy visszatérne korábbi munkáltatójához, és egyértelműen élvezi jelenlegi állását.

Ráadásul idén nem csak versenyzői fronton változtattak a Scuderia felállásán, miután Marchionne hatalmas nyomást helyezett a négyszeres világbajnokra, Sebastian Vettelre, amikor rábízta az istálló irányítását, de meg is bontották a stabil párosukat, amikor Kimi Räikkönent a Sauberhez "száműzték", míg a helyére éppen a svájciaktól érkezik a tehetséges monacói Charles Leclerc, aki debütáló évében lenyűgöző teljesítménnyel rukkolt elő.

További híreink:

Azonban a csapat irányításában is alapvető változtatásokat eszközöltek, amikor megváltak Maurizio Arrivabenétől, és helyére az eddig technikai igazgatóként tevékenykedő Mattia Binottót ültették. Azt csak elképzelni tudjuk, a háttérben mekkora hatalmi harcok játszódhattak le. Arrivabene ugyanis mindig elutasította a médiával való "bratyizást", mely a Liberty Media korában egyre nagyobb problémává vált, lévén a sportot éppen most próbálják minél közelebb hozni a szurkolókhoz.

A Ferrari kommunikációs igazgatója, Alberto Antonino - bár megkérdőjelezhetetlenül hűséges volt főnökéhez - a paddockban csak Alberto Anto-no-no néven futott, hiszen bármit kérdeztek tőle, mindig nem (no) volt a válasz rá. Mára tőle is megváltak, helyét pedig a McLaren korábbi PR-osa, Silvia Hoffer Frangipane veszi át.

Talán mindez kisebb problémát okozott volna, ha a Ferrari többet nyer, és behúz néhány bajnokságot, különösen ha figyelembe vesszük, hogy jelentősen csökkentették lemaradásukat a Mercedeshez képest, és egy sokkal gyorsabb autót készítettek. Azonban a folyamatos stratégiai hibák, a mezőnybe beleszürkülő Vettel és az ismert arrogancia-dózis mindig közbeszólt.

Mindeközben Michael Schumacher fia, Mick most csatlakozott a Ferrari versenyzői Akadémiájához, és idén a királykategória előszobájában, az F2-ben versenyez. Ha minden jól megy, 2020-ban akár már az Alfa Romeo Saubernél is ülést kaphat, majd 2021-re megérkezhet a Ferrarihoz - az esetleges új ferraris világbajnok, Chares Leclerc csapattársaként.

Na de azért ne szaladjunk ennyire előre. Igaz, ennél furcsább dolgok is történtek már a Forma-1-ben. Sokkal furcsábbak.