A Ferrari párosai 1992 óta a Forma-1-ben: tapasztalatok, beszédes statisztikák

A Ferrarinál mindig is volt egy íratlan szabály, ami az esetek többségében remekül működött. Ez egy kivételezett versenyzőt jelent, aki mindenből a lehető legjobbat kapja, hogy megnyerje az egyéni világbajnokságot. A második pilóta feladata pedig a csapattárs támogatása, és a konstruktőri cím begyűjtése.

Maranellóban is voltak nagy szünetek a Forma-1 1950-es indulása óta. Jelenleg is egy hasonló időszakot élnek meg, független attól, hogy 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben egy fél lépésre voltak az egyéni címtől. 2017-ben és 2018-ban is kellően erősnek tűntek ehhez, de a hibák sokba kerültek.

2006 év végén Michael Schumacher 7 világbajnoki címmel a háta mögött visszavonult, de Kimi Räikkönen azonnal orvosolta a problémát, és bajnok lett, kihasználván a McLaren helyzetét a két versenyzője (Hamilton, Alonso) között.

Fernando Alonso lett volna a következő ilyen elem a gépezetben, de a spanyolnak nem volt szerencséje. Még egy gyengébb autóval is képes volt harcban lenni a címért, amit azonban 2010-ben és 2012-ben is elvesztett Sebastian Vettellel szemben.

Alonso ment, Vettel érkezett, de úgy tűnik, a német sem jár sikerrel, bár még mindig lehet egy szezonja arra, hogy megszakítsa a nagy negatív sorozatot. Tekintve az előző évben történteket, valamint azt a tényt, hogy a felek 2020 év végén elválnak egymástól, Charles Leclerc esélyesebb lehet.

 

Fotó készítője: Motorsport Images

Leclerc igen fiatalon került a Ferrarihoz, és egyértelműen a jövőt jelenti. Az új csapattársa Carlos Sainz Jr. lesz. A McLaren spanyol versenyzője is csak 25 esztendős, amivel a Ferrari valaha volt egyik legfiatalabb párosa áll össze.

1992 óta számos érdekes duója volt a Ferrarinak, de néhány esetben az nem végzett olyan munkát, mint várták. Jean Alesi, aki akár nagy karriert is befuthatott volna, 1992-ben Ivan Capelli csapattársa volt. Egy évvel később az olaszt már Gerhard Bergerre cserélték le, aki egy messze tapasztaltabb pilóta volt a maga 131 nagydíjával és 8 futamgyőzelmével.

1996-ban a Ferrari egy teljesen új duóval folytatta tovább, megszerezvén a kétszeres világbajnok és címvédő Schumachert. A német nagyon más szintet képviselt, és Eddie Irvine-nak egyáltalán nem volt könnyű dolga. Az ír másodszámú volt, de cserébe meg is fizették.

2000-ben jött az újabb váltás, és két hasonló tapasztalattal rendelkező pilóta foglalt helyet a Ferrari garázsában. Akkor Schumacher 31 éves volt, míg Rubens Barrichello 27. A nagydíjak száma erős túlzással egyezett, de a győzelmek tekintetében 35-0 volt az állás.

A problémák ellenére a Schumacher-Barrichello jól működött, és sokat versenyeztek egymás mellett, míg a brazil idő előtt nem távozott a Honda kedvéért. Ez nyitotta meg az utat az akkor még csak 24 esztendős Felipe Massa előtt. 231 nagydíj állt szemben az 53-mal. Csak 1 évig volt aktív a páros, mert Michael visszavonult.

A helyére Kimi Räikkönen érkezett. A finn „Jégember” hamar letette a névjegyét, és világbajnok lett a Ferrarival, ami Massának is majdnem sikerült 2008-ban. 2010-re Fernando Alonso korai beszállása miatt Räikkönennel szerződést bontottak. A sztárnak ekkor már 21 győzelme volt, míg Massának 11.

2014-ben fordult a kocka, és Räikkönen visszatért, hogy Alonso csapattársa legyen. A 2007-es győztesnek esélye sem volt, és később Vettelt sem tudta legyőzni. 2015-ben Räikkönen 35 évesen versenyzett a 27 éves Vettel ellen 194 és 139 nagydíjjal, valamint 20 és 39 győzelemmel.

Leclerc csak 21 éves volt, amikor Vettel csapattársaként magára húzhatta a vörös szerelést. A tapasztalata 21 nagydíjra korlátozódott, addig Vettelnek majdnem 200 versennyel volt több a neve mellett. Az 52 győzelem és a 4 világbajnoki cím ellenére Charles volt a jobb.