A 2017-es Manor simán a középmezőnyben harcolhatott volna...

A projekt hol tartott, mikor jött a csőd?

JMQ: "Az autó tervezésének nagy részét befejeztük. Már csak a kisebb, kiegészítő aerodinamikai elemeket kellett volna befejeznünk. Az első két kasztni is előrehaladott állapotban volt, már csak a végső simításokra lett volna szükség."

LF: "Amikor a Manor csődeljárás alá került, akkor a csapat 90%-osan készen volt a 2017-es autóval, és összességében is időben voltunk az autó fejlesztésével. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a tulajdonos tavaly november óta megállította az autóalkatrészek beszerzését. A döntés fényében nyilván nehéz volt új befektetőket szerezni, hiszen a csapat nem tudta garantálni, hogy Melbourne-ben pályára gurul a 2017-es autóval. Miután a csapat csődeljárás alá került, elkezdtük szabályossá tenni a 2016-os autót a szezon elejére, hiszen így időt nyertünk volna a harmadik versenyig. Ez februárig tartott, de abba kellett hagynunk, mikor nem kaptunk nevezési engedélyt a 2017-es szezonra."

NT: "November végétől nem rendeltünk új alkatrészeket a szélcsatornába, vagyis a fejlesztés megállt. A CFD-ben azonban egy agresszív stratégiát folytattunk, és egy nagy fejlesztési csomaggal is készültünk, amint új alkatrészeket is rendelhettünk volna. Mint minden csapat, mi is nagy teljesítménybeli növekedéssel számoltunk 2016-hoz képest."

Az első hétvégén látottak alapján szerintetek a Manor hol lehetne az erősorrendben?

JMQ: "Ezt nagyon nehéz megítélni. A fejlesztések alapján azt mondanám, hogy az autó képes lett volna a Q2-re, majd a versenyen a pontszerző helyekért harcolhattunk volna."

LF: "Csakhogy mindent a helyére tegyünk: a 2016-os autót 93 alkalmazottal valósítottuk meg, beleértve mindenkit, míg 2017-re már több mint 210-en voltunk, így ennek következményeképp a tudásbázis masszívan nőtt, ami gyors teljesítménynövekedést tett lehetővé. A minimumsúlyt illetően úgy láttuk, hogy egészséges egyensúlyt érhetünk el - hasonlót 2016-hoz. Miután elértük volna a körönkénti 5 másodperces gyorsulást 2015-höz képest, és a riválisok tempóját is elég pontosan meg tudtuk ítélni, így nem kétséges, hogy a Manor a középmezőnyben lett volna. A várakozásaink szerint körönként 3 másodperces lemaradással követtük volna az élmezőnyt."

NT: "Én is optimista vagyok, és szerintem is megtehettünk volna még egy lépést a középmezőny felé. Természetesen még mindig a "mi lett volna ha" forgatókönyveken gondolkodunk."

Milyen érzés volt nézni az Ausztrál Nagydíjat a TV-ben? 

JMQ: "Az elmúlt 30 év alatt másodszor fordult elő, hogy az első versenyen nem vettem részt egy Forma-1-es csapat tagjaként. Szerettem volna, ha az autók között kisebbek a különbségek a tempó szempontjából, és azt is elfogadtuk volna, ha nem lettünk volna versenyképesek. Csak szomorú voltam, hogy 210 ember 6 hónapot dolgozott egy autó tervezését, és részbeni megépítésén, ami egy izgalmas csatát jelentett volna, majd rajtunk kívül álló körülmények miatt ez felesleges erőfeszítésnek bizonyult."

NT: "Én úgy éreztem, elszalasztottunk egy lehetőséget. Szerintem a 2017-es autónkkal erőnkön felül teljesíthettünk volna, és ezzel a csapat hosszútávú jövőjét is bebiztosíthattuk volna. A Manornál mindenki nagyon keményen dolgozott, és mind nagyon vártuk az eredményét ezen erőfeszítéseknek."

LF: "Nikolas tökéletesen összefoglalta a gondolataimat. A legnagyobb csalódás, hogy közel álltunk a megvalósításhoz."