A 10 legnagyobb F1-es időmérős különbség az utóbbi 20 évből

A Motorsport.com német részlege összegyűjtötte az utóbbi 20 év 10 legnagyobb időmérős különbségét. Meglepő módon az összeállításba mindössze 1 időmérő fért be abból az időszakból, amikor 2 különböző kvalifikáció összesítése után alakult ki a rajtsorrend.

Szintén érdekesség, hogy ha nincs az utóbbi 20 évre korlátozva az összeállítás, akkor egy szereplő sem jönne az 1968 utáni időszakból, ebből pedig 6 résztvevőt a Nordschleife adott volna. A Nordschleifén született minden idők legnagyobb időmérős különbsége is: 1968-ban Jacky Ickx 10,9 másodperccel végzett a második helyezett Chris Amon előtt az időmérőn.

Michael Schumacher 2005-ben mindössze a 13. futamon szerezte meg az idénybéli első pole-ját, de akkor stílusosan tette ezt a hétszeres világbajnok: 897 ezredmásodpercet vert a 2. helyen végző Juan Pablo Montoyára. Sokan azt gondolták, ez az alacsony üzemanyagszint miatt volt, de a vasárnapi futamon Schumacher nem állt ki kifejezetten korán.

Vettel számára Malajziában már a Q1 és a Q2 sem volt gyerekjáték, viszont a Q3-ban a vizes pályán remek vezetéssel 913 ezredmásodperccel legyőzte a 2. Felipe Massát. Ezután vasárnap következett a hírhedt Multi 21-es ügy…

A lábtörése után Schumacher remekül tért vissza, ugyanis Sepangban dominálni tudta az időmérőt, és csapattársára 947 ezredmásodpercet verve megszerezte a pole-pozíciót. Aztán vasárnap átengedte a győzelmet az ekkor még VB-esélyes csapattársának, Eddie Irvine-nak.

Nico Hülkenberg varázslatos, és egyelőre egyetlen pole-pozíciója a 2010-es interlagosi versenyre nyúlik vissza, amikor a Williams versenyzőjeként a száradó pályán 1049 ezredmásodpercet vert Sebastian Vettelre. A versenyt végül a 8. helyen fejezte be a német, akinek még nincs dobogós helyezése a száguldó cirkuszban.

Monzában a hosszú esőszünet sem zavarta meg Lewis Hamiltont, aki 1148 ezredmásodperccel verte meg a 2. Max Verstappent. Ráadásul a Red Bull hollandja nem is tarthatta meg a második rajtkockát, így Lance Stroll rajtolhatott el onnan.

Lewis Hamilton a Q3-ban a falnak ütközött, így Nico Rosberg tulajdonképpen rivális nélkül szerezte meg a pole-pozíciót az első bakui versenyen – Daniel Ricciardo már 1208 ezredmásodpercre volt Rosbergtől, aki a versenyen is simán diadalmaskodni tudott.

A sepangi esőben mind a Ferrari, mind a McLaren versenyzői hamar „elvéreztek”, ebből pedig a Red Bull, ezen belül Mark Webber profitált a legtöbbet, aki pont jókor rakta fel az intermediate keveréket, és 1346 ezredmásodperccel verte meg Rosberget. Viszont a pole így is csak egy második helyre volt elég vasárnap, ekkor ugyanis Vettel nyert.

A még hosszú hockenheimi vonalvezetésen David Coulthard alkalmazkodott legjobban a változó körülményekhez, 1366 ezredmásodperces előnnyel szerezte meg a pole-t a skót pilóta Michael Schumacher előtt. A versenyen is jelentős szerepet játszott az eső, Rubens Barrichello remek versenyzéssel szerezte meg első F1-es győzelmét, a brazil pedig meg is könnyezte a sikert.

Lewis Hamilton már a pole-ban érezhette magát az esős időmérőn, azonban kevéssel a kvalifikáció vége előtt elállt az eső, így az utolsó szektorban javíthattak a pilóták. Rosbergnek sikerült is javítania, Hamilton viszont hibázott az első szektorban, ezután pedig el is vette. Így a brit az első rajtsorba sem fért be, Rosberg pedig 1620 ezredmásodperces előnnyel szerezte meg a pole-t Vettel előtt.

A 2005-ös szezonban két különböző kört fésültek össze, így jött ki a rajtsorrend. Melbourne-ben a legnagyobb favoritok dolgát megnehezítette az eső, a körülményekből pedig Giancarlo Fisichella jött ki a legjobban, aki így összesen 2969 ezredmásodperccel Trulli előtt végezve szerezte meg a pole-t Ausztráliában.

10