Hamiltont meglepte, hogy senki sem tudta tartani vele a lépést

Hamilton rajt-cél győzelmet aratott Montmelóban, leginkább csak mögötte zajlottak az események, már amennyire zajlottak. Vettel második kerékcseréje és negyedik helye „kapóra jött” a címvédőnek, ezzel még nagyobb lett az előnye az összetettben.

„Nagyon jó érzés volt a mai”- kezdte Hamilton lelkesen a futam után. „Nem tudom, hogyan nézett ki kívülről, de erősnek éreztem magam. A srácok nagyon keményen dolgoztak a gyárban és itt is – remek látni ezt.”

„Tényleg fogalmam sem volt róla, hogyan fog alakulni a mai verseny”- folytatta a Mercedes versenyzője. „Az időmérőt jól csináltuk, de a hőmérséklet ingadozott ma, a felhők is gyülekeztek, nem tudtuk, hogy esni fog-e vagy sem. Egy biztos: amint nekivágtam és mentem a pályán, nagyon meglepett, hogy senki sem rendelkezett a tempóval ahhoz, hogy tartsa velem a lépést – jó volt a rajtom is, nagyon reméltem, hogy így lesz, mert nem mindig sikerülnek jól idén, és mindig kihívás elé állítottak az 1-es kanyarok előtt.”

„Majdnem 1 másodperccel léptem el körönként, és azt gondoltam magamban, ’Igen, ez az, folytassuk így’. Határozottan ez volt a legközelebb teljesítmény tekintetében ahhoz, hogy milyen volt tavaly a kocsiban, milyen kényelmesen éreztem benne magam. Már majdnem elkaptam a ritmust, de még mindig vannak olyan területek, melyek nem tökéletesek, javítani kell rajtuk. Minden egyes hétvégét el kell találni, továbbra is nyomás alá helyezni magunkat.”

„A Ferrari ma hibát vétett, de 1-2-őt szereztünk a csapatnak, ami nagyszerű eredmény. Mindenki nagyon keményen dolgozik a csapatban. Monaco kemény lesz, mert a Red Bull nagyon gyors volt itt a harmadik szektorban – Monacóban is sebesen fognak haladni, nehéz lesz legyőzni őket. Meglátjuk. Remélem, az időjárás jó lesz, élvezetes hétvége otthon, rövidnadrágos.”

„Ma kényelmesen éreztem magam a kocsiban, de még mindig van benne – sok. Amikor láttam a különbséget köztem és a többiek között azokban a körökben, úgy voltam vele, ez is bizonyítja, hogy rendben voltam fejben. Elvesztettünk valamit abból a bizonyos érzésből köztem és a kocsi között, de ma visszatért belőle valamennyi, és meg kell nézni, tudjuk-e fokozni.”

Értelmetlen azt kérdezni tőle, hogy még mindig motivált-e, derült ki a szavaiból.  „Ez a legkeményebb évem, amivel szembenézek – a kocsiban és azon kívül egyaránt. Személyesen, a pályán. Sokkal jobban meg akarom nyerni ezt a bajnokságot, mint valaha – még sosem akartam ennyire. A szenvedély, amit érzek – sokkal nagyobb, mint valaha. Hogyan lehetséges mindez? Az akarat, az, hogy helyesen csináljam. Ha ez továbbra is fennáll, akkor még sokáig fogok versenyezni. De majd meglátjuk.”