A McLaren új szintre emelte az F1-felfüggesztést
A 2018-as tesztek megkezdése remek lehetőséget kínál arra, hogy bepillantást nyerjünk olyan technikai trükkökbe, melyeket igyekeztek alaposan elrejteni a gondosan manipulált fotókkal a bemutatók során.
Fotót készítette: Sam Bloxham / Motorsport Images
Giorgio Piola F1-es technikai elemzései
Giorgio Piola technikai elemzései a Forma-1 világából. Minden, ami a technika, bepillantás a kulisszák mögé. Piola egy kimagasló újságíró a Forma-1 világából, a technika a szakterülete. Az olaszországi Genovában született, 1969 óta aktív részese a sorozatnak, miközben több ezer illusztráció fűződik a nevéhez, melyeket a világ legrangosabb autóverseny kiadványai vettek át.
Az egyik legjobb példa a McLaren agresszív dizájnja a hátsó felfüggesztésnél, ami merész újrapozícionálást jelent a felső lengőkar belső bekötési pontjainál.
Figyelembe véve azt, hogy a csapatnak mennyire későn kellett átdolgoznia a felfüggesztést a kocsi tervezése során – mindezt a Renault-motorra történő átállás miatt -, a váltás megmutatja, mennyire világos volt a McLaren mérnökeinek az, hogy szép hasznot jelenthet az aerodinamika oldalán. A munka eredményeként újraformázták és csatlakoztatták a lengőkar elemeit, hogy a lehető leghatékonyabb formát érjék el az aerodinamika tekintetében.
A McLarentől nem idegen az, hogy hosszabb utat tegyen meg a felfüggesztésével annak érdekében, hogy segítse az aerodinamikát, ami gyakran azt jelentette, hogy integrálták azt a diffúzorral, vagy hátrafelé irányuló aerodinamikai eszközökkel, segítve a légáramlást a kocsi hátulján. Ez volt az első csapat, mely egy konzolt vezetett be a lengőkar felső részén még 2013-ban: ennek célja abban állt, hogy segítse „megtisztítani” az áramlatot, amit a hátsó kerekek belseje felé tereltek.
2014-ben emelték a tétet, tekertek egyet a megoldáson, újrapozícionálva a lengőkarokat, így azok még áramvonalasabbak voltak – az alsó olyan formát kapott, hogy légterelő szárnyként tudott szolgálni, mint ahogy tették 2007-ben is.
Az egyik legextrémebb megoldás a felfüggesztések terén, amit valaha láttunk az F1-ben, a McLaren által alkalmazott volt ugyanabban az évben: a pillangóformájú hátsó felfüggesztés segített úgy terelni az légáramlatokat, hogy azzal fokozták a diffúzor hatékonyságát.
A következő évben a McLaren drámaian megváltoztatta a lengőkarok által bezárt szöget – a felső sokkal előrébb volt, mint az alsó. Ez ismét arról szólt, hogy segítették a diffúzort a több levegő kinyerésében.
Az utóbbi időben a figyelem inkább arra irányult, hogy nagy aero-konzolokat alakítsanak ki a lengőkarok elemeiből. A Toro Rosso ezzel kísérletezett 2015-ben a kocsi hátulján.
A McLaren egy lépéssel továbbment: az összes felső elemet majdnem egyetlen darabban ötvözték, hogy ez segítsen fokozni az aerodinamikát. Azt is fontos megjegyezni, hogy (ellentétben a Toro Rossóval) a lehető legmesszebbre vitték a pushrod karjának csatlakozását a hátsó keréktől, mentesítve a légáramlatot.
A csapatok folyamatosan küzdenek a hátsó kerék belsejében lévő légáramlat hatásaival, az aerodinamikai szakemberek örömmel vesznek egy kis segítséget annak érdekében, hogy elkerüljék a külső zavaró tényezőket. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy egy ilyen lépés magában rejt potenciális kompromisszumokat a felfüggesztés súlyát és merevségét illetően. A McLaren szinte biztosan arra a konklúzióra jutott, hogy az aerodinamikai hasznok felülmúlják ezeket a negatívumokat.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások