81 éves lett a Forma-1 egyik legnagyobb legendája

A 81. születésnapját ünnepelő brit már az aktív pályafutása során legendává vált. A stílusa, a karaktere és a tehetsége kiemelkedő volt a Forma-1-ben, ahol 1965 és 1973 között versenyzett. Ezekben az időkben még minden egyes méter maga volt a halálos veszély az F1-ben.

Jackie Stewart szintén sokat tett azért, hogy a királykategória biztonságosabbá váljon, különösen azok után, hogy igen közelről láthatta pár társa súlyos és halálos balesetét. A születésnapos legenda túlélte a hőskort, míg egyes versenytársai túl korán távoztak.

Jackie 99 nagydíjon állt rajthoz, és olyan csapatoknak dolgozhatott, mint a BRM, a Matra, a March és a Tyrrell. Azóta már egyik alakulat sem működik ebben a formájában az F1-ben. 1965-ben az Owen Racing Organisation névre keresztelt istállóval mutatkozhatott be a BRM P261 volánja mögött, amivel már a második nagydíján dobogós lett.

Stewart az idény során több dobogós helyezést, és győzelmet is szerzett, de végül csak harmadik lett. A szezon utolsó négy versenyén háromszor kiesett, ami igen sokba került számára. A címet a honfitársa, Jim Clark húzta be. A második helyen a szintén brit Graham Hill végzett.

Jackie Stewart, Tyrrell 006 Ford

Fotó készítője: David Phipps

A jó kezdés után 1966 és 1967 között Stewart alig fejezett be pár futamot. 1968-ban már a Matra csapatánál volt, és második lett. Ezúttal csak Hill végzett előtte, több mint 10 ponttal. Egy esztendővel ezután a Matra pilótája volt a bajnok, majd 1970-ben egy újabb visszaesés következett. Ismét túl sokszor esett ki, de amikor célba ért, majdnem minden alkalommal dobogón volt.

Pályafutása utolsó felében nagyon sikeres volt a karrierje: 1971-ben és 1973-ban is övé volt a bajnoki trófea, addig 1972-ben – szintén a Tyrrellel – másodikként zárt. Abban az évben Emerson Fittipaldi győzte le egy magabiztosabb teljesítménnyel.

Stewart tehát a csúcson hagyta abba, és talán még lehetettek volna címei, de úgy döntött, hogy távozik. A döntését már az 1973-as idény előtt meghozta, és a tény, hogy a Nürburgringen is győzni tudott, amit a legfélelmetesebb pályának tartott, és még ő sem érezte magát biztonságosan a „Zöld pokolban”, igen nagy elégedettséggel töltötte el.

A 100. nagydíján pedig barátja, François Cevert végzetes balesete miatt nem állt rajthoz. Eredetileg az lett volna az utolsó versenye. A bajnoki győzelmet azonban már az Olasz Nagydíjon bebiztosította. A 20. helyről zárkózott fel a 4-re, amivel megszerezte a harmadik világbajnoki címét.

18