42 éve halt meg az F1 történetének egyik legkülönlegesebb versenyzője

Azzal, hogy Nico Rosberg világbajnoki címet szerzett, csakúgy, mint édesapja, Keke 1982-ben, különösen időszerű Graham és Damon Hill története, ráadásul a párhuzam mellett egy sokkal szomorúbb évforduló miatt is - az idősebbik Hill ezen a napon, november 29-én vesztette életét 1975-ben.

Sokáig Graham és Damon Hill volt a Forma-1 történetének egyetlen olyan apa-fiú párosa, ahol mindkét generáció világbajnoki címet tudott szerezni, egészen addig, amíg Keke Rosberg, az 1982-es világbajnok fia, Nico 2016-ban meg nem ismételte ezt a sikert. De nézzük, hogy alakult Graham Hill karrierje!

Kezdetek, teljesen máshol

Graham Hill 1929. február 15-én született a Londonhoz közeli Hampsteadben. Az a Graham Hill viszont, aki autóversenyzőként vonult be a köztudatba és írta be magát az autósport történelemkönyvébe, igen messziről futott neki az autósportos karrierjének. Olyannyira, hogy egészen 24 éves koráig semmi köze nem volt az autóversenyzéshez, de még magukhoz az autókhoz sem - mindössze ekkor szerezte meg jogosítványát. Addig dolgozott a haditengerészetnél (különböző mérnöki, és szerelői pozíciókban), az első kapcsolata az élsporttal pedig az evezés volt - nem is volt benne ügyetlen, 1952 és 1954 között húsz verseny fináléjába jutott be a Londoni Evezősklub hajójának tagjaként, amelyből nyolcat meg is tudtak nyerni. Sisakjával és annak festésével előéletnek, a Londoni Evezősklubnál töltött időszaknak állított emléket.

Egy ikonikus versenyző az ikonikus, evezős sisakfestéssel. Aki hallgatja: egy ikonikus csapatfőnök, Colin Chapman.

A bemutatkozás

Amint arról szó esett, mindössze 24 évesen szerzett jogosítványt, első versenyautója pedig egy Cooper 500-as Forma-3-as gép volt. A Forma-1-be 1958-ban került, azonban közel sem versenyzőként, hanem eleinte a Lotus (mármint a klasszikus, Colin Chapman fémjelezte Lotus) csapat szerelője volt. Itt aztán belebeszélte magát az istálló egyik autójába, így kerülhetett sor a bemutatkozására az 1958-as Monacói Nagydíjon. A célbaérés ekkor még nem sikerült, ahogy a következő hat versenyen sem - először a szezon utolsó előtti futamán, Olaszországban tudott célbaérni. A Lotusnál töltött időszaka végül nem lett túl sikeres, ugyanis egyetlen pontot sem tudott szerezni, és a két év alatt célbaérnie is csak négyszer sikerült.

A BRM és az első világbajnoki cím

1960-ban a BRM-hez, egész pontosan az Owen Racing Organisation nevű istállóhoz került. Itt is nehezen indult, első évében például csak egyszer élt célba, igaz, Hollandiában dobogós lett. 1961-ben a már a nyolcfutamos vb két helyszínén is pontot tudott szerezni.

1962-ben, első igazán sikeres évében rögtön megszerezte a világbajnoki címet, ráadásul domináns teljesítménnyel, ugyanis a kilenc futamból négyet megnyert, további kettőn pedig második lett. Mivel a másik korszakos egyéniség, Jim Clark négyszer is pole-pozícióból esett ki, így hiába aratott ő is három győzelmet, esélye sem volt Hillel szemben a vb-címre, ugyanis míg Clark csak 30 pontot szerzett, addig Hill 42-t, sőt, ha minden eredményt beleszámítanak, akkor 52 egység állt volna a neve mellett (mivel az akkori szabályrendszer szerint csak a legjobb öt eredmény számított, Hillnek kiesett egy negyedik és egy második hely is!). A pontkülönbség annak tekintetében még inkább óriási, hogy akkoriban még csak az első hat helyezett szerzett pontot, 9-6-4-3-2-1 rendszerben.

1963-ban aztán Clark visszavágott Hillnek, és brutális szezont bemutatva tíz futamból hetet megnyert, és csak egyszer nem állt dobogóra. Ekkor Hill második lett. Ahogy 1964-ben is, ám ezúttal mindössze annyin múlt a vb-címe John Surteesszel szemben, hogy az előbb említett "hat legjobb eredmény"-szabály (a szezon hosszához arányosan) miatt kiesett a számításból egy ötödik helye, ezzel pedig hiába nyert volna, ha minden eredményt beszámítanak, mivel erről az ötödik helyről és az ezzel járó két pontról le kellett mondania, így egy ponttal Surtees mögé szorult. 1965-ben aztán sorozatban harmadszor is második lett, ezúttal ismét Jim Clark mögött, aki egy újabb demoralizáló szezont produkált, tízből hat futamon is elsőként haladt át a célvonalon.

Hill tehát igen sikeres időszakot töltött a BRM-nél, ugyanis 1962-ben világbajnok lett, majd a következő három év során egyaránt egy második helyezéssel gazdagodott összetettben.

A Lotus és a második vb-cím

1967-ben visszatért a Lotushoz. Első éve katasztrofálisan sikerült, ugyanis mindössze háromszor ért célba (igaz, ebből kétszer dobogósként), a maradék nyolc futamot feladni kényszerült, háromszor ráadásul úgy, hogy az első rajtkockából vághatott neki a versenynek. A vb-címre így esélye sem volt, mindössze hetedik lett.

Nem úgy 1968-ban! Az idősödő, immár 39 éves Graham Hill még egyszer utoljára megrázta magát, és a Lotusszal is szerzett egy világbajnoki címet. A történelmi rivális Jim Clarke tragikus módon ebben az évben, rögtön a szezon elején, mindössze harminckét évesen elhalálozott egy F2-es versenyen (a szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíjat még megnyerte), így vele már nem kellett számolnia, az új generáció legfőbb képviselője, a fiatal Jackie Stewart pedig ekkor még könnyűnek találtatott a vb-címért folyó harcban - hogy aztán a következő évben már őt koronázzák meg a Forma-1 világbajnokává.

Utolsó futamgyőzelmének évében

A Forma-1-es karrier vége

1969-ben még a gyári Lotusnál szerepelt, ez volt az utolsó olyan éve, amikor bármilyen sikert fel tudott mutatni - egyetlen aprócska futamgyőzelmet Monacóban, egyik kedvenc pályáján. Ezt követően versenyzett privát Lotusokkal és Brabhamekkel, azonban innentől legfeljebb már csak a pontszerzés jött össze neki, utolsó, 1975-ös szezonjában pedig még az a csúfság is megesett vele, hogy nem tudta magát kvalifikálni a Monacói Nagydíjra, két autóval sem.

Graham Hill 1971-ben, pályafutása vége felé egy Brabham BT34 volánjánál

"Triple Crown", vagyis a Hármas Korona

Az autósport egyik legnagyobb elismerése, ha valaki elhódítja az úgynevezett Triple Crownt, vagyis megnyeri a három legnagyobb presztízsű autósportos versenyt - a Le Mans-i 24 órás viadalt, az Indianapolisban megrendezett 500 mérföldes versenyt és a Forma-1-es Monacói Nagydíjat. Monacóban ötször is nyerni tudott, ezzel a mai napig a nagydíj történetének második legsikeresebb pilótája Ayrton Senna (6) mögött, Michael Schumacherrel holtversenyben.

A monacói (és a Forma-1-es) sikerekkel párhuzamosan kipróbálta magát más kategóriákban is, igazi polihisztornak számított az autósportban. Le Mans-ban, a 24 órás hosszútávú versenyeken rögtön pályafutása elejétől, a Forma-1-gyel egyidőben képviseltette magát. Itt tizedik nekifutásra, 1972-ben jött össze a győzelem. A másik legendás versenyen, az Indy 500-on is elindult, itt viszont rögtön elsőre, 1966-ban megszerezte a hőn áhított győzelmet, egy évvel legfőbb riválisa, Jim Clark sikere után.

Graham Hill Indianapolisban

Érdekességek

Halálát 1975-ben egy repülőgép-szerencsétlenség okozta, amikor egy Paul Ricard-on folytatott teszt után saját gépével nem tudott leszállni a sűrű ködben egy londoni golfpálya szomszédságában. Ő és a másik öt, repülőn tartózkodó utas is odaveszett - árnyalja a képet, hogy valószínűleg bármiféle pilótaengedély nélkül vezetett, ugyanis az előző, amerikai papírja ekkor már egy ideje lejárt.

Hill annyira megszállott volt, hogy minden pénzét az autósportba ölte, ezért esküvője és a lagzi költségeit 1955-ben felesége, Bette fizette ki.

Ahogy Graham, úgy később fia, Damon Hill is egy jellegzetes sisakfestést használt - mindkettejük sisakját evező formájú szimbólumok díszítették, Graham Hillnél ez a Londoni Evezősklubot jelképezte, fia, Damon pedig előtte állított emléket.

Graham és Damon Hill első világbajnoki címei között ugyanúgy harmincnégy év telt el (1962 és 1996), mint Keke és Nico Rosberg vb-elsőségei között (1982 és 2016).

Damon Hill (jobbra) apjához hasonlóan szintén világbajnoki címet szerzett, ezzel ők lettek az első apa-fia páros a Forma-1, akiknek ezt sikerült végrehajtaniuk (2016-tól már Keke és Nico Rosberg is elmondhatják ezt magukról)