38 éve robbant be a köztudatba Alan Jones, a Williams ausztrál világbajnoka

Szerző: Móré Dániel

Pályafutásának ismertetését kezdjük karrierje legelejénél, hiszen ahogy ez lenni szokott, már akkor látszott, hogy egy óriási tehetségről van szó esetében. A Forma 3-ban mutatott teljesítménye miatt felfigyelt rá egy volt autóversenyző, brit Forma 3-bajnok, Harry Stiller, aki akkor konstruktőr volt különböző sorozatokban. Rájött, ha megfelelő támogatást kap Jones, akkor szép jövőj állhat előtte. Így kapta meg a lehetőséget, hogy 1975-ben rajthoz álljon a Forma 1-ben is a Stiller által vásárolt régi Hesketh-Forddal. Az 1975-ös Spanyol Nagydíjon indult először, de az első célba érkezésére a Svéd Nagydíjig kellett várni. Négy futam után Stiller már nem nevezte autóját, így Jones a kétszeres világbajnok Graham Hill által üzemeltetett csapathoz szerződött, mert annak versenyzői lesérültek. A Német Nagydíjon szerzett 5. helyével 2 pontot kapott, de utána visszatért Rolf Stommelen, akinek a helyére érkezett Jones, ezért kikerült a csapatból. A téli szünet folyamán Graham Hill elhunyt egy tragikus repülőgép-szerencsétlenségben, így a csapat sem állt rajthoz többé.

1976-ban John Surtees csapatával állt rajthoz a szezon harmadik futamától. Két ötödik és egy negyedik helye, meg az ezekkel járó 7 pont igen nagy eredménynek számított, ugyanis a csapattársai egyetlen pontot sem szereztek. Mindezek ellenére az idény végén úgy döntött, hogy Amerika felé veszi az irányt, és ott indul futamokon.

Csakhogy az 1977-es szezon elején szörnyű tragédia történt. A Dél-Afrikai Nagydíjon a Shadow versenyzője, Tom Pryce halálra gázolt egy pályán átrohanó pályabírót, és a fejéhez csapódó poroltó őt is azonnal megölte. A csapatnak új pilóta után kellett néznie, ezért felvették a kapcsolatot Jonesszal, és sikerült őt visszahívni Amerikából. Meglehetősen simán kapcsolódott be újra a száguldó cirkusz világába, máris szerzett egy pontot érő 6. és egy két pontot érő 5. helyet.

Az igazi áttörést az Osztrák Nagydíj hozta meg, ahol csak a 14. helyről indult. A futam napján eleredt az eső, és ez még a helyi kedvenc Niki Laudának is borsot tört az orra alá: míg Lauda visszaesett a harmadik helyre, Jones egyszerűen állva hagyta ellenfeleit. Annyira lendületbe jött, hogy már Laudát is megelőzte, így feljött a második helyre, de az élen álló James Huntot lehetetlen volt utolérni. Aztán a 44. körben jött a dráma: Hunt motorja megadta magát! Alan Jones pedig zavartalanul autózhatott első Forma 1-es győzelme felé. Lauda lett a második, Stock pedig a harmadik helyre hozta be a Brabham-Alfát. Jones ezzel nemcsak saját maga, hanem a Shadow istálló első (mint utólag kiderült, egyben utolsó) győzelmét szerezte.

&feature=youtu.be&t=9m13s

A remek eredmény után több csapat is felfigyelt Jonesra, köztük a Ferrari és az újonc Williams is, de a Ferrari csak akkor vállalta a versenyeztetését, ha nem sikerül észak-amerikai versenyzőt szerződtetniük. A kiszemelt Mario Andretti a Lotust választotta, ők pedig Jones helyett a kanadai, később legendássá váló Gilles Villeneuve-öt szerződtették. Így végül Jones a Williamshez csatlakozott a következő, 1978-as szezonra.

Jones az év végén még szerzett egy harmadik helyet az Olasz Nagydíjon, az idény utolsó két versenyén pedig 4. lett. Így 22 ponttal a 7. lett az év végi végelszámolásnál.

’78-ban Jones volt a Williams egyetlen pilótája. Az újonc (akkoriban még) középcsapattal 4. lett Kyalamiban, 5. Franciaországban, Watkins Glenben pedig még a dobogóra is felért: egy 2. hellyel tudott szolgálni Frank Williamsnek.

Ebben az évben párhuzamosan részt vett az amerikai CanAm sorozatban, ahol a Jim Hall Lola csapattal bajnok lett.

A következő évben már csapattársat kapott az igen tapasztalt svájci, Clay Regazzoni személyében. A ’79-es idény elején csak pár erős pontszerző hely, és egy-egy dobogós hely jött össze mindkét versenyzőnek. De aztán amint bemutatták Silverstone-ban a Patrick Head által tervezett FW07-est, Jones egyből a poleba repítette azt. Ez volt a csapat első rajtelsősége. A futamon Jonesnak az élről kellett kiállnia, mert tönkrement a vízpumpája; de a csapat így is örülhetett, mert Regazzoni megnyerte a futamot! A csapat nem állt meg az első győzelemnél, hisz Jones ezután zsinórban háromszor nyert. Ráadásul a Német Nagydíjon a Williams siker kettős volt Jones-Regazzoni sorrendben. Az idény végén Kanadában még Jones nyert egy futamot, Regazzoni pedig rendszeres dobogós volt. Az idény végén a pontversenyben Jones 3. lett 40 ponttal, a Williams pedig 2. lett a konstruktőri világbajnokságban a Ferrari mögött.

Az 1980-as év Alain Jonesról és a Williamsről szólt. Új csapattársa is lett az argentin Carlos Reutemann személyében. A szezon során összesen 5 futamgyőzelmet szerzett, ebből 2 kettős Williams győzelem volt. Háromszor indulhatott pole-pozícióból, és a 14 futamból 10-en a dobogón ünnepelhetett. Végül magabiztosan lett világbajnok 67 ponttal. Sir Jack Brabham után ő volt a második ausztrál, aki ezt a nagyszerű teljesítményt elérte. Csapata is megszerezte a konstruktőri VB címet,tette mindezt fölényesen, 120 ponttal.

’81-ben csúnyán elmérgesedett a viszony a két csapattárs között. Abban az évben két futamgyőzelmet szerzett, Reutemann hármat. A szezonban az argentin teljesített jobban, de az utolsó mindent eldöntő futam, ami előtt Reutemann magabiztosan vezette a pontversenyt, megdöbbentő végjátékot hozott. Jones, akinek már nem volt esélye a címre, rögtön a hétvége elején leszögezte, hogy nem fogja segíteni a csapattársát, a győzelemre hajt. Így is tett, könnyedén behúzta az utolsó győzelmét a királykategóriában. Reutemann, akinek az is bőven elég lett volna, hogy bejöjjön Piquet előtt, csak a nyolcadik lett, így Piquet az ötödik helyével, 1 ponttal világbajnok lett. Jones 3. lett az összetettben.

Ezek után Jones úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést. 1983-ban 1 futamon rajthoz állt egy Arrows-zal, de nem ért célba. 1985-ben a Lolával indult 4 futamon, de azokon sem ért célba. 1986-ot még végigversenyezte szintén a Lolával, szerzett egy 4. és egy 6. helyet; ezek után végérvényesen visszavonult az F1-től.

A királykategória után túraautózott egy darabig, és a Grand Prix Mastersben is versenyzett. Jelenleg számos futamon segíti a versenybírák munkáját a Forma 1-ben.