Ezen a napon: Räikkönen (eddigi) utolsó futamgyőzelme

A 2013-as szezon elején a Forma-1-et szeretők kezdték már egyre jobban unni a Red Bull és Sebastian Vettel uralmát. Az energiaitalosok a német versenyző vezetésével az előző három évet, 2010-et, 2011-et és 2012-t is kisajátították, mind az egyéni, mind a konstruktőri tabellán.

2013-ban valami kósza remény tölthette el azokat, akik inkább egy izgalmas szezont szerettek volna látni, mint a megszokott, papírforma Vettel-győzelmeket. Kezdésnek ehhez hozzájárult az őrült (a szokásos) ausztrál időjárás, ugyanis az időmérő edzés első szakaszára leszakadt az ég, ami miatt többen is összetörték magukat. A Q1 és a Q2 között emiatt sokkal hosszabbra nyúlt a szünet a szokásosnál, hogy a pályabírók fel tudjanak takarítani minden törmeléket.

A Q1-ben még bőven 1:40 felett voltak a köridők, Rosberg 1:43-as időt "repesztett" az első szakasz megnyeréséhez. A Q2-ben, ahogy száradt a pálya, rengeteget javultak a köridők, egy dolog nem változott: ezt a szakaszt is a Mercedes német versenyzője nyerte. Az időmérő harmadik szakaszára aztán helyreállt az időjárás, és helyreállt a papírforma is: 1:27.407-es idővel Sebastian Vettel kényelmes előnnyel nyerte meg a kvalifikációt, és hogy az ellendrukkerek megint panaszkodhassanak az unalom miatt, Vettel mellé a másik red bullos, Mark Webber állhatott fel. A harmadikként végző Hamilton, valamint a negyedik-ötödik helyet kisajátító Ferrari még Webbertől is tisztes távolban voltak az időmérő befejezésekor.

A versenyen aztán szépen megkavarodtak az erőviszonyok, kezdve például a Jégember, a Lotusnál második szezonját töltő Kimi Räikkönen remek rajtjával, aki az első kanyarok után máris előre tudott jönni három pozíciót. Räikkönen ezután nem sokkal már negyedik volt Vettel, Massa és Alonso mögött. Räikkönen csapata zseniális taktikai érzékével is megtámogatva a 23. körben már az élre is állt, őt Hamilton, Alonso, Vettel és Sutil követte.

Később akárhogy próbálkoztak Räikkönen mögött, akárhogy taktikáztak a riválisok, még néhány esőcsepp is megjelenhetett a kamerákon és a versenyzők bukósisakjain, semmi nem tudta meggátolni a lotus világbajnok finnjét, hogy megszerezze karrierje huszadik, eddigi utolsó győzelmét. Räikkönen a futam utáni interjújában karrierje egyik legkönnyebb győzelmeként aposztrofálta az ausztráliai első helyet, amiben lehet is ráció, ugyanis több, mint tíz másodperccel előzte meg a második helyen végző ferraris Fernando Alonsót, a dobogó legalsó fokára felálló Sebastian Vettel előtt pedig már több, mint 20 másodperc volt az előnye. Külön örömmel tölthette el Räikkönent, hogy az 56. körben a verseny leggyorsabb körét is megfutotta, így duplázni tudott a 2013-as szezonnyitó hétvégén.

A verseny egyik meglepetésembere volt a Force India versenyzője, a német Adrian Sutil, aki az eltérő taktikája miatt többször is vezette jó néhány körig a versenyt, végül aztán egy jónak mondható hetedik hellyel és az ezért járó hat ponttal távozhatott Ausztráliából. A verseny negatív meglepetése az első sorból rajtoló Mark Webber volt, aki a verseny végére egészen a hatodik helyig esett vissza, míg az egyetlen igazán neves kieső a mercedeses Nico Rosberg volt. Az elmúlt évek Red Bull-uralma után kimondottan üdítő volt látni a három különböző gyártó versenyzőit a dobogón. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a szezon végén Sebastian Vettelt negyedszer is világbajnokká koronázzák.

De vissza egy kicsit Räikkönenhez: 2012-ben és 2013-ban, visszatérése utáni első két szezonjában a Lotusnál versenyzett, ahol a privát csapat lehetőségeihez képest egészen elképesztő szezonokat futott, előbbi évben harmadik lett összetettben, és 2013-ban sem adta sokkal alább, akkor ötödik lett. Mindkét évben tudott nyerni egy-egy futamot (2012-ben Abu-Dzabiban, 2013-ban pedig a mostani cikkben taglalt ausztrál versenyen), így érthető volt, hogy 2014-re visszacsábította magához korábbi csapata, ahol annak idején, még 2007-ben világbajnok lett: a Ferrari.

Itt aztán azóta sem tudott feljebb lépni a lotusos szinthez képest, 2014-ben megalázó vereséget szenvedett csapattársától, Fernando Alonsótól. 2015 és 2016 már valamivel jobban sikerült, és többször is dobogóra tudott állni, de összetettben csak negyedik, illetve hatodik lett. Ráadásul amióta visszatért a Ferrarihoz, 21. futamgyőzelmére is várnia kell még, és most, 2017. március 17-én cikkünk témája, a 2013-as Ausztrál Nagydíj marad pályafutása utolsó futamgyőzelme.