Ezen a napon: Montoya utolsó előtti F1-es futamgyőzelme

Juan Pablo Montoya első négy Forma-1-es szezonját a Williamsnél töltötte. Nem is teljesített rosszul, rögtön első szezonjában, 2001-ben futamot tudott nyerni Olaszországban, a következő kettőben pedig harmadikként zárt a szezon végi elszámoláskor. Nem ment rosszul, viszont az igazán nagy dobás sehogy sem akart összejönni neki, hiszen a Williams előtt mindig volt legalább egy csapat.

2005-ben a kolumbiai váltott, és a McLarenhez szerződött, azonban igencsak zaklatottan indult az éve: a szezon második futamán, Malajziában megsérült a válla, emiatt pedig a következő két versenyt ki kellett hagynia. Spanyolországban úgy tért vissza, hogy még meg sem gyógyult teljesen, a következő futamon, Monacóban pedig ismét ő került a figyelem középpontjába, amikor az egyik szabadedzésen megpróbálta megleckéztetni korábbi williamses csapattársát, Ralf Schumachert, és féktesztelte a németet. Az incidens végén négy autó is összeütközött, Montoya akciója pedig nem maradt megtorlatlanul, ugyanis a rajtrács végére száműzték büntetésképp. Kálváriája ekkor még mindig nem ért véget, ugyanis Kanadában kizárták, amiért piros lámpánál hagyta el a bokszutcát.

A vízválasztó az Amerikai Nagydíj volt, ahol többi michelines kollégájához hasonlóan ő sem indult el. Innentől elkezdett összeszedettebben versenyezni, és egy francia kiesést követően Silverstone-ban megszerezte szezonbeli első győzelmét, amit gyorsan megtoldott egy másodikkal Németországban. Magyarországon megint kiesett, ezt viszont ismét egy jó eredmény, egy török harmadik hely követte.

A szezon tizenötödik futamát Olaszországban, a sebesség szentélyében, a hipergyors monzai pályán rendezték. Montoya számára ez a verseny már tét nélküli volt, ugyanis a Török Nagydíj után már csak három versenyzőnek, sorrendben Fernando Alonsónak, Kimi Räikkönennek és Michael Schumachernek maradt matematikai esélye a vb-címre - Montoya közvetlenül mögöttük helyezkedett el a tabellán.

Olaszországba érkezve Montoya jól kezdett, ugyanis második lett a kvalifikáción, de mivel győztes csapattársát, Kimi Räikkönent motorcsere miatt tíz hellyel hátrasorolták, így ő örökölte meg a pole-pozíciót. Az ezen a napon rendezett verseny aztán szintén hasonló forgatókönyv szerint zajlott: a nagy felzárkózást bemutató és sokáig egykiállásos taktikára játszó Räikkönen jó ideig vezetett, ám egy lassúdefekt miatt végül ki kellett állnia másodszor is a bokszba. Így megint Montoya ölébe hullott az első hely, amit végül úgy is meg tudott tartani a két Renault-pilóta, Alonso és Fisichella előtt, hogy az utolsó körökben neki is problémái akadtak a gumikkal.

A vb-címre hajtó Alonso végül bő két másodperccel ért célba Montoya mögött, Fisichella lemaradása pedig 18 másodperc volt. A nagy felzárkózást bemutató, de autójával megint szerencsétlen Räikkönent végül negyedikként intették le, a további pontszerző helyeken Jarno Trulli, Ralf Schumacher, az első pontjait szerző Antonio Pizzonia, valamint Jenson Button futottak be. Mivel Alonso ismét Räikkönen előtt ért célba, így tovább növelte előnyét a tabellán, ami immár 27 pontra hízott négy futammal a vége előtt.

A versenyen egy rég nem látott bravúr is történt, ugyanis senki nem esett ki, erre pedig az 1961-es holland futam óta nem volt példa. A következő ilyenre aztán már nem kellett ennyit várni: a 2011-es Európa Nagydíjon ismét mindenki célba ért. Ami Montoyát illeti, ez volt Forma-1-es pályafutása utolsó előtti futamgyőzelme, ezt követően már csak egyszer, a két futammal később rendezett Brazil Nagydíjon tudott diadalmaskodni.