Ezen a napon: a legkorábban megszerzett F1-es vb-cím

Michael Schumachernek hosszú éveket kellett várnia, hogy a Benetton után a Ferrarival is világbajnoki címet ünnepelhessen. A német annak idején, 1996-ban kétszeres vb-címvédőként igazolt Maranellóba, és sokan őrültségnek tartották döntését. Volt is ebben igazság, ugyanis az olaszok akkoriban finoman szólva sem álltak a helyzet magaslatán.

Schumi azonban várt, várt, 2000-ben pedig hosszú évek türelmes versenyzése után végre a Ferrarival is felülhetett a trónra. 2001-ben meglett neki a negyedik is, így egy igazán elitkör tagja lett. 2002-ben a Ferrari nem úgy tűnt, mintha le akarna állni, és az idősebbik Schumacher sem vett vissza egy fikarcnyit sem: nagyon gyorsan körvonalazódott, hogy a Schumacher-Ferrari kettős a Forma-1 történetének egyik legdurvább hengerét indíthatja be.

Tíz futam után igencsak egyértelmű volt a képlet: Michael Schumacher minden egyes versenyen felállhatott a dobogóra, ebből hétszer győztesként pezsgőzhetett. A sorminta: 1, 3, 1, 1, 1, 1, 2, 1, 2, 1. Ha a Brit Nagydíj után ránéztünk a vb-tabellára, egészen elképesztő fölényt láthattunk: volt Michael Schumacher (86 pont) és a többiek, irgalmatlan lemaradásban. A legfőbb "üldöző" a csapattárs Barrichello volt, aki addig 32 pontot tudott összeszorgoskodni - Schumi pontjainak nagyságrendileg az egyharmadát...

Az ellendrukkerek számára kimondottan unalmas, a Ferrari-tifosi olvasatában tökéletes szezon az ezen a napon, július 21-én megrendezett Magny Cours-i Francia Nagydíjon is folytatódott: bár nem ő indulhatott a pole-pozícióból (Montoya "rávert" 23 ezredmásodpercet), bár a versenyben sem ő vezetett nagyon sokáig, az első győzelmére hajtó Kimi Räikkönen a verseny egy kritikus pillanatában egy olajfoltra hajtva hibázott, így ismét Michael Schumachert láthattuk a dobogó legfelső fokán. Räikkönen nem maradt el sokkal mögötte, hátránya mindössze bő egy másodperc volt, de a Jégembernek még várnia kellett pályafutása első futamgyőzelmére, de a többiek, pestiesen szólva, "a fasorban sem voltak" - a harmadik helyen David Coulthard már fél perces hátrányban ért célba, az utolsó pontszerző Jenson Button pedig már kört is kapott.

Külön ligában játszott Schumacher az összetettben is - franciaországi győzelmével immár 96 pont állt a neve mellett, így matematikailag is biztossá vált ötödik vb-címe, amivel utolérte az ötvenes évek legendáját, Juan Manuel Fangiót, és az argentinnal holtversenyben a Forma-1 történetének legsikeresebb versenyzője lett a vb-elsőségeket tekintve.

Mindössze tizenegy futam telt el, és az érdemi kérdések máris eldőltek. Schumacher világbajnok lett már a nyár kellős közepén, és csak kettővel volt kevesebb pontja, mint a második, harmadik és negyedik helyezettnek összesen! Ha pedig Schumi egyszer elkezdte, akkor már folytatta is a sormintát: a szezon minden egyes további versenyén is dobogóra állhatott, így ez a modern Forma-1 talán legtökéletesebb idénye.