Ezen a napon: Schumacher harcol Schumacherrel az első helyért

2000-ben megindult a Ferrari-henger, ugyanis Michael Schumacher akkor és 2001-ben is meg tudta szerezni a világbajnoki címet, ráadásul az olasz istálló a konstruktőrök között sem talált legyőzőre. 2002-re egy még nyomasztóbb Ferrri-fölény körvonalazódott, ugyanis a hírek szerint Ross Brawnék ott Maranellóban valami egészen zseniális autót terveztek. Az F2002 ezen a versenyen mutatkozott be a nagyközönség előtt, és jól vizsgázott.

Ezt az előbb emlegetett fölényt támasztotta alá az első két verseny, az Ausztrál és a Maláj Nagydíj eredménye is. Schumacher nyerte az elsőt, Malajziában pedig harmadik lett, vele pedig egyedül a williamses Juan Pablo Montoya tudta nagyjából tartani a lépést két második helyének köszönhetően. Montoya Brazíliába is jó formában érkezett, olyannyira, hogy végül övé lett a pole-pozíció. A kolumbiai egy tizeddel előzte meg Michael Schumachert, két tizeddel pedig csapattársát, az ifjabbik Schumit, Ralfot.

A versenyen viszont nem volt különösebb kérdés: Montoya visszaesett, a Brazil Nagydíj hetven köre pedig a két testvérről szólt. Ők ketten kiemelkedtek a mezőnyből, miután rögtön a rajt után átrágták magukat Montoyán. Montoya, miután az első kanyarokban elvesztette első szárnyát, visszaesett, így pedig még a két mclarenes is megelőzte, így végül csak ötödik lett.

Innentől a két Schumachernek nem volt komoly ellenfele a versenyen, és kényelmesen bekísérték egymást az első két helyen, a sorrend Michael-Ralf, a különbség pedig nagyjából fél másodperc volt. Mögöttük a harmadik helyen David Coulthard közel egy perc hátránnyal ért célba, az utolsó pontszerző, a toyotás Mika Salo pedig már kört is kapott.

Michael Schumacher az első három verseny után tehát egy első, egy harmadik és még egy első hellyel, valamint 24 ponttal állt a tabella élén, tetemes előnnyel a második helyezett öcs, Ralf (16) és a másik williamses Montoya (14) előtt. Ráadásul ekkor még nem tudhatták, hogy mi vár rájuk: Michael Schumacher az első három futamhoz hasonlóan minden egyes további versenyen dobogóra tudott állni, így a sorozat történetének egyik legkorábban bebiztosított világbajnoki címét szerezte, a német ráadásul nálunk ezzel utolérte a legendás argentin Juan Manuel Fangiót, aki annak idején, az ötvenes években szintén öt vb-címnél állt meg.