Ezen a napon: Kettős Jordan-győzelem a belga káoszban

1998 két emberről szólt: Mika Häkkinenről és Michael Schumacherről. A finn azok után, hogy 1997-ben megszerezte első győzelmét a Forma-1-ben, tovább javulva 1998-ban már a világbajnoki címet tűzhette ki célul magának, míg Schumacher harmadik ferraris évében végre-valahára szintén szeretett volna világbajnoki győzelmet ünnepelni. A két ász ennek megfelelően ki is sajátította magának a szezon első tizenkét versenyét: Häkkinen és Schumacher 6-5 arányban 11 versenyt megnyert ezekből, rajtuk kívül csak David Coulthard tudott az élen végezni.

Már csak öt futam volt hátra a szezonból, és Häkkinenék között minden teljesen nyitott volt: a finn hét ponttal, 77-70-re vezetett Schumacher előtt összetettben, amikor a mezőny megérkezett a szezon tizenharmadik futamára, a Belga Nagydíjra. Schumi az előző futamon, Magyarországon feljebb tudott zárkózni a tabellán, miután nyert a Hungaroringen némileg feljebb tudott zárkózni győzelmének köszönhetően, azonban a kvalifikáció után úgy nézett ki, ismét nagyobbra nyílhat az olló közte és Häkkinen között, és a finn elhúzhat összetettben.

A kvalifikáción ugyanis a McLaren Häkkinen-Coulthard sorrendben kisajátította az első sort, ráadásul közéjük és a negyedik Michael Schumacher közé még Damon Hill is befért a második sor elejére, viszont Schumi mögött az ötödik rajtkockában ott volt a csapattárs Eddie Irvine, hogy ha tud, segítsen. Vasárnapra aztán megjött az égi áldás, ráadásul bőségesen: zuhogó eső fogadta a mezőnyt. Sokáig tanakodtak, hogy ilyen időben hogy bonyolítsák le a versenyt, végül az 1997-es futammal ellentétben minden a tervezett időbeosztás szerint kezdődött, a rajtra pedig Safety Car nélkül került sor.

A rajtnál aztán elszabadult a pokol: az első hajtűn még úgy-ahogy rendben átjött a mezőny (Häkkinen megtartotta első helyét, mögé Jacques Villeneve, Michael Schumacher és Giancarlo Fisichella sorolt be), az Eau Rouge felé a lejtmenetben viszont elszabadult a pokol. Egyszer csak az látszott a tévéfelvételeken, hogy az esőfüggönyből kivágódik és falnak csapódik David Coulthard autója, ami láncreakciót indított el: a tömegbaleset során összetörte magát és autóját Coulthardon kívül a skótot valószínűleg meglökő Eddie Irvine, valamint Alexander Wurz, Rubens Barrichello, Johnny Herbert, Olivier Panis, Jarno Trulli, Mika Salo, Pedro Diniz, Takagi Tora, Ricardo Rosset és Nakano Sindzsi is. Jos Verstappen még valahogy visszairányította autóját a bokszba, de később kiderült, a Minardi is használhatatlanná vált.

A balesetből mindössze az addigra már elhúzó Häkkinen, az őt szorosan követő Villeneuve, Michael Schumacher, a két Jordanes és a Minardi-pilóta Esteban Tuero keveredett ki sértetlenül, de ez mindegy is volt: a versenyigazgatóság úgy döntött, piros zászlóval megszakítja a futamot, hogy el tudja takarítani a régi célegyenes előtt kialakult roncstelepet.

Az akkori szabályok úgy rendelkeztek, hogy amennyiben kettőnél kevesebb kör elteltével lengetik be a piros zászlót, úgy az addigi eredmény semmisnek tekinthető, és teljesen új rajtprocedúra kezdődik, teljes versenytávval. Aki tudott, rohant a tartalékautójához, de azért volt néhány kivétel: Rubens Barrichello kisebb sérülései miatt úgy döntött, a második rajtnál nem kockáztat, illetve Salónak (Arrows), Rossetnek (Tyrrell) és Panisnak (Prost) nem jutott tartalékautó, ugyanis azt csapattársaik kapták meg, akiknek szintén összetört az autójuk.

Nagy nehezen összeállt tehát a második rajt, ekkor azonban Häkkinennek már nem sikerült úgy az indulás, mint elsőre: előbb beragadt riválisai mögé, majd az első kanyarból kijövet meg is forgott. Johnny Herbert már nem tudta őt kikerülni, így mindketten kiestek. Szintén az első körben került bajba a másik McLaren is, David Coulthard Alex Wurzcal ütközött össze, ami után az utolsó helyre tudott csak visszaállni.

Häkkinen balesete miatt be kellett küldeni a Safety Cart, amely a második kör végén hagyta el a pályát - ekkor kezdődhetett a tényleges verseny. Schumachernek egyik McLarennel sem kellett törődnie az élen, és úgy nézett ki nem csak hogy felzárkózhat Häkkinen mögé összetettben, hanem át is veheti a vezetést a vb-tabellán. A 25. körig ez is volt a forgatókönyv, Schumacher tetemes előnnyel, majdnem 40 másodperccel vezetett mindenki előtt.

Előnye akkora volt, hogy épp Coulthardot készült már lekörözni - Jean Todt biztos, ami biztos, átment a McLarenhez, ahol arra kérte a wokingiakat, állítsák félre a lehető legsimábban Coulthardot. Ez nem ment egyszerűen, ugyanis Coulthard nem igazán hallgatott a szép szóra: elsőre nem engedte el ferraris vetélytársát, aminél Schumacher ideges kézmozdulatokkal fejezte ki véleményét. Ezt még megúszták, azonban amikor Coulthard végre tényleg lelassított, hogy elengedje a mögötte jövő Ferrarit, a rossz látási viszonyok között Schumi nemes egyszerűséggel belerohant. Coulthard autójának hátsó szárnya szakadt le, Schumacher pedig jobb első kerekének mondott búcsút, amivel még be tudtak jönni a bokszba, de értelemszerűen így mindketten kiestek.

"Uramisten! Három keréken autózik Schumacher!"

A Ferrari (és Schumacher) szerint az egész szándékosan történt, míg a McLaren (és Coulthard) ezt nyilván tagadta. Amikor beértek a bokszba, Schumacher idegesen rohant át Coulthard bokszához, a németet csak egy jókora mclarenes szerelői sorfal tudta megállítani. Bár nyilván nem erre a forgatókönyvre számított, amikor a bokszfalon ülő Ron Dennis meglátta a fejleményeket, még ő is sutba dobta a maga kimért angolságát, és elmosolyodott, amikor az addig rémálomszerűen alakuló futam számukra kellemes fordulatot vett.

Az ideges futam így kettős Jordan-vezetéssel folytatódott, amit aztán a csapat meg is tudott tartani, Damon Hill pedig azután, hogy az Arrows után a csapathoz szerződött, rögtön győzelemmel tudta megajándékozni csapatát. Mivel a Jordan nem igazán járt ilyen előkelő pozíciókban, a csapatnak külön meg kellett kérnie versenyzőiket, Hillt és Ralf Schumachert, hogy ne csatázzanak egymással, szem előtt tartva a csapat érdekeit - erre egyébként maga Hill is kérte a csapatfőnököt, Eddie Jordant.

Jordan, Jordan, Sauber

A Jordanek mögött Jean Alesi állhatott még fel a dobogóra, és mivel a leintéskor már csak hat autó volt versenyben, minden célba érkező ponttal gazdagodott: Alesi mögött a maradék három ilyen versenyző Frentzen, Diniz és Trulli volt. A Coulthard-Schumacher afférnak volt még utóélete, de a két versenyző a verseny után néhány nappal egy másfél órás beszélgetés során tisztázott mindent egymással, amely végén kézfogással búcsúztak egymástól.

Mivel pedig mind Häkkinen, mind Schumacher kiesett, a vb-összetettet tekintve maradt minden a régiben. Végezetül pedig nézzük meg a Forma-1 hivatalos visszaemlékező videóját az utóbbi két évtized egyik legőrültebb futamáról! A videó végén Eddie Jordan teljesen őszintén így nyilatkozik: "Úgy ugráltam a leintés után, mint egy gyerek, de egyszerűen elragadtak az érzelmek. Egyszer Ron Dennis nevezett engem falusi idiótának. Akkor biztos, hogy igaza volt..."