Ferrarik a Forma-1-ben: az orrát fenn hordó F310B

Az F310B elnevezés alapján akár azt is hihetnénk, hogy az 1997-es autó nem különösebben tért el elődjétől, az 1996-os F310-estől. Ha belegondolunk, tulajdonképpen egyetlen B betű volt a differencia. Na meg hogy ezzel az autóval Michael Schumacher egészen a legutolsó futamig harcban tudott lenni a világbajnoki címért.

Michael Schumacher Ferrari F310B-jével éppen a Monacói Nagydíj megnyerése felé halad

Fotó: LAT Images

Ez az autó volt a legendás tervező, John Barnard utolsó munkája a csapatnál, amelynél lehet, hogy lemondott az autó kinézetét meghatározó jellegzetességekről, mint mondjuk az ovális oldaldoboz, ellenben nagyon hasonló autót hozott lére, mint a Williamsé. Nem volt rossz döntés, hogy Barnard mert tanulni a riválistól.

Az F310 B fent, a "sima" F310 pedig alul - a különbséget a sokkal magasabbra pozicionált orr jelenti

Grafika: Giorgio Piola

A 310B-t már január elején bemutatták, amely sokkal korábbi időpont volt, mint bármely más rivális esetében. Pedig Barnard kifejezetten utálta, ha korán bemutatták éppen aktuális autóját: mindig attól félt, hogy ha túl korán felfedik kártyáikat az ellenfeleknek, akkor egyszer nagyon rá fognak fázni, onnantól pedig csak a kapaszkodás marad a győztes mögött, hátha összejön a csoda. A Mágus ezen filozófia mentén igyekezett a lehető legtovább húzni a mindenkori autóbemutatókat.  Az sem kifejezetten tetszett Barnardnak, hogy a Ferrari a fiatal Ross Brawnt nevezete ki technikai igazgatónak - bár Barnardot is felkérték erre a feladatra, ehhez már nem akart Maranellóba költözni, a Ferrari pedig ekkortájt igyekezett mindent "hazavinni."

Kegyetlen világ a Forma-1-é, a Ferrarinál pedig haszonelvűen gondolkoztak: Barnard feladata "bevégeztetett" az autó megtervezésével, így nem sokkal Ross Brawn után a csapathoz érkezett Rory Byrne is, így gyakorlatilag folyamatában helyettesítették Barnardot. Összeállt a benettonos hármas: Brawn, Byrne és Schumacher. A trió két világbajnoki címet szerzett a Benettonnal...

De térjünk vissza John Barnard utolsó ferraris gyermekéhez, az F310B-hez. Voltak bajai az autónak, ugyanis például az autó hátulja egy az egyben az előző évi volt, de az eleje például teljesen átalakult, például a korábban már említett magas orr miatt is. Röviden megfogalmazva: nem volt rossz autó, de nem volt kiemelkedően jó sem. Már csak azért sem, mert ez is zabálta a gumikat a nem tökéletes súlyeloszlás, illetve a túl nagy légellenállás miatt. Cserébe viszont sikerült elérni egy egészen kiváló megbízhatósági rátát, ami mindenképp pozitívum volt egyrészt maga a tény miatt, másrészt pedig azért, mert így Brawn és Byrne nyugodtan munkálkodhatott a fejlesztéseken, akár futamról futamra is.

Az átlag munkamorálhoz képest a Ferrari szokatlanul összeszedett volt már a kezdetek kezdetétől ebben az évben, a kemény tesztmunka pedig meghozta gyümölcsét a szezon során. A rút kiskacsa pedig egyre csak szépült és szépült, ennek eredménye pedig öt győzelem lett, mindegyik Schumacher révén, benne egy monacói sikerrel, aminek mindig óriási presztízse van. Ezeknek köszönhetően Schumacher egészen a szezon legvégéig harcban tudott lenni Jacques Villeneuve-vel a Forma-1 1997-es világbajnoki címéért, ha pedig nem lett volna az a bizonyos ütközés Jerezben, azt is mondhatnánk, a lehetőségeihez képest makulátlan szezont futott.

Ahogy telt a szezon, úgy jött bele Eddie Irvine is a munkába. Az északírt eleinte rengeteg kritika érte, ugyanis nem tudott annyit segíteni csapattársának, mint ahogy azt Heinz-Harald Frentzen tette Jacques Villeneuve-vel, de aztán jobbra fordult a helyzet ebben a tekintetben.

Dobogó: A futamgyőztes Michael Schumacher, Ferrari F310B; a második Rubens Barrichello, Stewart SF1 Ford; a harmadik Eddie Irvine, Ferrari F310B

Monacói győzelme után Schumi a vezetést is át tudta venni összetettben, amire igen rég volt azelőtt utoljára példa - egészen pontosan még Alain Prost tudta ezt megcsinálni, még 1990-ben. Bár a Ferrari ekkor még nem volt képes kiemelkedő teljesítményre, már a folyamatos jó eredményekért is hálás volt a csapat szurkolótábora megannyi gyenge szezon után. 

Az F310B ráadásul hálás autó volt abból a szempontból, hogy nagyon könnyű volt beállítani - ez óriási előny volt a csapat számára, amely akár még a rajtrácson is módosíthatott így a beállításokon, bízva a jó visszajelzéseket adó Michael Schumacher tapasztalatában.

Schumacher a francia győzelem alkalmával

Fotó: LAT Images

Végül sem Frentzen, sem Irvine nem tudott beleszólni a nagyok dolgába: az 1997-es szezon hamar kétesélyessé redukálódott. A Williamst az előző év (újonc!) második helyezettje, Jacques Villeneuve képviselte, míg a piros sarokban Michael Schumacher foglalt helyet, aki szeretett volna a lehető leghamarabb felérni a csúcsra két benettonos vb-címe után a Ferrarival is. A McLaren is éledezett, főleg az év második felében, de huszonegy évvel ezelőtt ahhoz még kevesek voltak, hogy esélyesként számolhassunk velük. Ha le akarjuk egyszerűsíteni, hogy mi volt a Williams és a Ferrari legnagyobb előnye Villeneuve, illetve Schumacher alatt, akkor szakértők előbbinél a közép-, illetve hosszútávú tempót említették, míg a Ferrarinál sokaknak okozott meglepetést a jó fékelektronika.

Egyszerűbben lehetett "megbuherálni" a Ferrari első felfüggesztését az előző évekhez képest

Grafika: Giorgio Piola

Lett a Ferrarinak egy jobb motorja is, a 046/2, amelyhez mindössze annyit kellett tenni, hogy valamennyivel megnövelik a benzintank méretét a kicsivel nagyobb fogyasztás miatt.

Michael Schumacher és Eddie Irvine, köztük egy Jordannel Mogyoródon

Fotó: LAT Images

Tovább fejlődött a 310B-n a kormány és a benne lévő elektronika. Néhány csapatnál ez úgy nézett ki, hogy gyakorlatilag megskalpolták a kormány tetejét, hogy a versenyző jobban kiláthasson az autóból. Big John ezzel szemben úgy döntött, szembemegy a trendekkel, és komplett kis kijelzőt szerelt a kormányra, amelynek segítségével minden információt könnyebben lehetett feldolgozni, a versenyző számára is érthetően. Megvoltak a kormány LED-lámpái is, amelyek a váltásban segítették a vársenyzőt, és elkezdtek elszaporodni a gombok és kapcsolók is.

A megoldásokat eleinte felesleges pénzkidobásnak tartották, később azonban, ahogy ez általában lenni szokott, szép lassan elkezdték lemásolgatni. Ahogy korábban már szóba került, a Ferrari öt győzelmet szerzett, Monacóban, Kanadában, Franciaországban, Belgiumban és Japánban is Schumacher révén. A német egészen az utolsó verseny 47. köréig harcban volt azért is, hogy harmadszor világbajnok lehessen az F1-ben, ekkor azonban összeütközött Villeneuve-vel, aminek következtében mindketten kiestek. Az esetben Schumachert találták vétkesnek, és végül utólag kizárták őt az 1997-es világbajnokság küzdelmeiből, bár eredményeit megtarthatta, és csak a szezon végi tabellán nem szerepelhetett.

Michael Schumacher, Ferrari F310B Jacques Villeneuve, Williams FW19 Renault mellett a Dry Sack kanyarban

LAT Images

A Ferrari tehát 1990 után ismét képes volt arra, hogy vezessen az összetett tabellán, és annyi gyötrelmes, szoros küzdelemben elbukott, illetve botrányosan gyenge szezon után egyre közeledett az a korszak, amikor ismét a Ferrarival, illetve versenyzőivel kezdődött minden érdemi lista a Forma-1-ben.