Tragikus imolai hétvége, második rész - Ratzenberger, az elfelejtett osztrák

A Forma-1 egyik legsötétebb versenyén, az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon az ettől talán már elszokott mezőny megtapasztalhatta: az autósport még mindig veszélyes üzem. 12 év után először történt haláleset versenyen.

Tragikus imolai hétvége, második rész - Ratzenberger, az elfelejtett osztrák
Roland Ratzenberger, Simtek
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek S941
Roland Ratzenberger, Simtek involved in a fatal crash

Tegnap már megemlékeztünk az 1994-es szezon egyik legtragikusabb versenyhétvégéjének, a San Marinó-i Nagydíjnak az első napjáról. Ekkor a pénteki nap során Rubens Barrichello Jordanje egy versenyzői hiba és az ezt követő megcsúszás miatt a Variante Bassa nevű sikán rázókövén a levegőbe emelkedett. A brazil autóját a gumifal teteje fogta meg, majd a Jordan többször megpördülve a feje tetején pihent meg az imolai aszfaltcsík melletti füvön. Barrichello elvesztette az eszméletét, eltörte az orrát és a karja is gipszbe került, és nem tudott részt venni a hétvége további részében, mégis szerencsés végkimenetelű volt a balesete.

Egy nappal később, a szombati időmérő edzés során (amelyet pontosan ezen a napon, április harmincadikán rendeztek) kiderült, hogy Barrichello balesete még csak a kezdet volt egy sokkal sötétebb hétvége felé vezető úton. A kvalifikáció során a Simtekjével a mezőny végi rajtpozíciókért harcoló osztrák újonc, Roland Ratzenberger nagy igyekezetében egy hiba során leszaladt a pályáról, és megsértette első szárnyát. Mivel számára az volt a tét, hogy kvalifikálni tudja magát a versenyre, így a nagy tét miatt nem hajtott be a bokszba, hogy szárnyat cseréljen, hanem a sérülttel kísérelt meg körbeérni.

Nagyon rossz ötlet volt: a szárny már a következő körben letört a nagy sebesség és a még nagyobb leszorítóerő miatt, így pedig, miután Ratzenberger autója begyűrte maga alá az első szárnyat, az teljesen irányíthatatlanná vált, és nyílegyenesen, mintegy 310 km/órás sebességgel csapódott a betonfalba. Bár az eset után az autó legbelső karosszéria-része, amely a versenyzőt hivatott megvédeni, gyakorlatilag teljesen érintetlen maradt, az látszott, hogy Ratzenbergernek súlyos sérülései vannak. Végül hiábavalónak bizonyult az azonnali orvosi beavatkozás és kórházba szállítás, az osztrák pilótát a bolognai kórházban halottnak nyilvánították, ugyanis a becsapódás óriási ereje miatt létrejött koponyaalapi törés az élettel teljesen összeegyeztethetetlen volt.

Ratzenberger végzetes balesete egyébként az első versenyhétvégén történt haláleset volt az 1982-es Kanadai Nagydíj óta, amikor a hozzá hasonlóan szintén újonc Riccardo Paletti vesztette életét, miután belerohant Didier Pironi autójába.

Mivel az eset másnapján Ayrton Senna is életét vesztette egy hasonlóan durva balesetben, így a két, szinte teljesen egyszerre megrendezett temetésen a már életében legendáknak kijáró tiszteletet kapó háromszoros brazil világbajnok búcsúztatásán volt sokkal nagyobb felhajtás. Mivel szinte mindenki Ayrton Senna temetésére ment el, Ratzenberger búcsúztatásán jóval kisebb volt a tömeg és kevesebb nagyobb név is volt ott.

Az egyik ritka kivétel az akkori FIA-elnök Max Mosley volt, aki később így nyilatkozott döntéséről: "Rolandot akkor teljesen elfelejtették, szóval úgy döntöttem, hogy én az ő temetésén teszem tiszteletemet. Úgy gondoltam, fontos, hogy valaki a Forma-1 részéről ott legyen az ő temetésén is, ne mindenki Sennáéra menjen." Mosley-n kívül a riválisok közül Johnny Herbert, Heinz-Harald Frentzen, valamint Ratzenberger két honfitársa, Karl Wendlinger és Gerhard Berger voltak ott a salzburgi Maxglanban rendezett szertartáson.

Bár Ratzenberger talán méltatlanul kevés figyelmet kapott életében és halálában is, egy dolgot mindenképpen neki köszönhet a Forma-1, és tágabb értelemben az autósport is: rögtön az ő halálát követő órákban újjáalakult a tevékenységét akkor már évek óta szüneteltető versenyzői szakszervezet, a GPDA, valamint az ő balesete nyomán kezdték kidolgozni az autóversenyzők számára a hasonló balesetek ellen védő HANS nyakvédő rendszert.

A GPDA egyik első vezetője Gerhard Berger és Michael Schumacher mellett pont Senna lett volna, ő azonban (ekkor ezt még nyilván nem tudta), nem tudott érdemben segíteni a versenyzők biztonságát segítő intézkedésekben. Ami az egész hétvégét pedig még tragikusabbá tette, hogy a Williamsében élettelenül fekvő Senna mellett egy összetekert osztrák zászlót találtak, amelyet valószínűleg a dobogón lengetett volna újonc osztrák riválisa tiszteletére.

A szép búcsút végül Franciaországban kapta meg: mivel jelenése lett volna a Le Mans-i 24 órás versenyen, így csapattársai, Mauro Martini, Jeff Krosnoff és a helyére kerülő Eddie Irvine iránta mutatott tiszteletből az ő nevét is felmatricázták az autóra, amely végül másodikként ért célba 1994-ben. Talán Ratzeberger is hozzátett néhány kört ehhez a teljesítményhez...

megosztás
hozzászólás
Vettel azon tűnődött, miért nem kapcsolták le a lámpákat Szocsiban
Előző cikk

Vettel azon tűnődött, miért nem kapcsolták le a lámpákat Szocsiban

Következő cikk

Ayrton Senna: „Csodáld azt, amit Isten adott! Tiszteld azt, ami megadatott! Légy hálás"

Ayrton Senna: „Csodáld azt, amit Isten adott! Tiszteld azt, ami megadatott! Légy hálás"