Tragikus imolai hétvége, második rész - Ratzenberger, az elfelejtett osztrák
A Forma-1 egyik legsötétebb versenyén, az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon az ettől talán már elszokott mezőny megtapasztalhatta: az autósport még mindig veszélyes üzem. 12 év után először történt haláleset versenyen.
Tegnap már megemlékeztünk az 1994-es szezon egyik legtragikusabb versenyhétvégéjének, a San Marinó-i Nagydíjnak az első napjáról. Ekkor a pénteki nap során Rubens Barrichello Jordanje egy versenyzői hiba és az ezt követő megcsúszás miatt a Variante Bassa nevű sikán rázókövén a levegőbe emelkedett. A brazil autóját a gumifal teteje fogta meg, majd a Jordan többször megpördülve a feje tetején pihent meg az imolai aszfaltcsík melletti füvön. Barrichello elvesztette az eszméletét, eltörte az orrát és a karja is gipszbe került, és nem tudott részt venni a hétvége további részében, mégis szerencsés végkimenetelű volt a balesete.
Egy nappal később, a szombati időmérő edzés során (amelyet pontosan ezen a napon, április harmincadikán rendeztek) kiderült, hogy Barrichello balesete még csak a kezdet volt egy sokkal sötétebb hétvége felé vezető úton. A kvalifikáció során a Simtekjével a mezőny végi rajtpozíciókért harcoló osztrák újonc, Roland Ratzenberger nagy igyekezetében egy hiba során leszaladt a pályáról, és megsértette első szárnyát. Mivel számára az volt a tét, hogy kvalifikálni tudja magát a versenyre, így a nagy tét miatt nem hajtott be a bokszba, hogy szárnyat cseréljen, hanem a sérülttel kísérelt meg körbeérni.
Nagyon rossz ötlet volt: a szárny már a következő körben letört a nagy sebesség és a még nagyobb leszorítóerő miatt, így pedig, miután Ratzenberger autója begyűrte maga alá az első szárnyat, az teljesen irányíthatatlanná vált, és nyílegyenesen, mintegy 310 km/órás sebességgel csapódott a betonfalba. Bár az eset után az autó legbelső karosszéria-része, amely a versenyzőt hivatott megvédeni, gyakorlatilag teljesen érintetlen maradt, az látszott, hogy Ratzenbergernek súlyos sérülései vannak. Végül hiábavalónak bizonyult az azonnali orvosi beavatkozás és kórházba szállítás, az osztrák pilótát a bolognai kórházban halottnak nyilvánították, ugyanis a becsapódás óriási ereje miatt létrejött koponyaalapi törés az élettel teljesen összeegyeztethetetlen volt.
Ratzenberger végzetes balesete egyébként az első versenyhétvégén történt haláleset volt az 1982-es Kanadai Nagydíj óta, amikor a hozzá hasonlóan szintén újonc Riccardo Paletti vesztette életét, miután belerohant Didier Pironi autójába.
Mivel az eset másnapján Ayrton Senna is életét vesztette egy hasonlóan durva balesetben, így a két, szinte teljesen egyszerre megrendezett temetésen a már életében legendáknak kijáró tiszteletet kapó háromszoros brazil világbajnok búcsúztatásán volt sokkal nagyobb felhajtás. Mivel szinte mindenki Ayrton Senna temetésére ment el, Ratzenberger búcsúztatásán jóval kisebb volt a tömeg és kevesebb nagyobb név is volt ott.
Az egyik ritka kivétel az akkori FIA-elnök Max Mosley volt, aki később így nyilatkozott döntéséről: "Rolandot akkor teljesen elfelejtették, szóval úgy döntöttem, hogy én az ő temetésén teszem tiszteletemet. Úgy gondoltam, fontos, hogy valaki a Forma-1 részéről ott legyen az ő temetésén is, ne mindenki Sennáéra menjen." Mosley-n kívül a riválisok közül Johnny Herbert, Heinz-Harald Frentzen, valamint Ratzenberger két honfitársa, Karl Wendlinger és Gerhard Berger voltak ott a salzburgi Maxglanban rendezett szertartáson.
Bár Ratzenberger talán méltatlanul kevés figyelmet kapott életében és halálában is, egy dolgot mindenképpen neki köszönhet a Forma-1, és tágabb értelemben az autósport is: rögtön az ő halálát követő órákban újjáalakult a tevékenységét akkor már évek óta szüneteltető versenyzői szakszervezet, a GPDA, valamint az ő balesete nyomán kezdték kidolgozni az autóversenyzők számára a hasonló balesetek ellen védő HANS nyakvédő rendszert.
A GPDA egyik első vezetője Gerhard Berger és Michael Schumacher mellett pont Senna lett volna, ő azonban (ekkor ezt még nyilván nem tudta), nem tudott érdemben segíteni a versenyzők biztonságát segítő intézkedésekben. Ami az egész hétvégét pedig még tragikusabbá tette, hogy a Williamsében élettelenül fekvő Senna mellett egy összetekert osztrák zászlót találtak, amelyet valószínűleg a dobogón lengetett volna újonc osztrák riválisa tiszteletére.
A szép búcsút végül Franciaországban kapta meg: mivel jelenése lett volna a Le Mans-i 24 órás versenyen, így csapattársai, Mauro Martini, Jeff Krosnoff és a helyére kerülő Eddie Irvine iránta mutatott tiszteletből az ő nevét is felmatricázták az autóra, amely végül másodikként ért célba 1994-ben. Talán Ratzeberger is hozzátett néhány kört ehhez a teljesítményhez...
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások