Ezen a napon: Damon Hill megszerzi első futamgyőzelmét a Hungaroringen

Damon Hill rendkívül későn került a Forma-1-be, ugyanis bár 1991-től a Williams tesztpilótájaként tevékenykedett, már majdnem 32 éves volt, amikor 1992-ben versenyzőként részt vett élete első F1-es versenyhétvégéjén a Brabhammel. A brabhames vendégszereplés nem volt túl sikeres, ugyanis a nagy történelemmel bíró csapat ekkor már súlyos anyagi nehézségekkel küzdött, és az utolsókat rúgta, Hillnek így mindössze kétszer sikerült kvalifikálnia magát az éppen aktuális versenyre, Silverstone-ban és a Hungaroringen.

Miután 1992 végén Nigel Mansell vb-címvédőként távozott a Williamstől, az 1993-as szezonra Hill megkapta a lehetőséget a csapatnál, ugyanis ő került távozó honfitársa helyére. Mivel ekkor még fix rajtszámok voltak, és világbajnok nem volt a mezőnyben, az előző évi konstruktőri győztes Williams a nullás és a kettes rajtszámot kapta, ebből Hillé lett a 0.

A rajtszámmal ellentétben teljesítménye közel sem volt nulla, de a győzelem sokáig sehogy nem akart összejönni neki - persze, ha az embernek olyan csapattársa van, mint a háromszoros világbajnok Alain Prost, aki ráadásul éppen negyedik címére hajt abban az évben, nem is egyszerű egy első teljes szezonját teljesítő "fiatal" versenyző dolga. Hill dolgozott becsülettel, de legjobb eredménye "mindössze" négy második és egy harmadik hely volt az első tíz futamon.

A szezon tizenegyedik helyszínére, Magyarországra érkezve ismét a Williams volt a favorit, úgy nézett ki, megint csak Hill és Prost küzdhet a mogyoródi futamgyőzelemért. Ezt a várakozást támasztotta alá az időmérő is, és a Williams kisajátította az első sort. Mögöttük Michael Schumacher lemaradása már hat tized volt Hillhez képest, Senna pedig épp csak befért 2 másodpercen belülre - brutális volt a Williams fölénye a kvalifikáción.

A verseny nem indult jól Prost számára, ugyanis a felvezető kör megkezdésekor lefulladt, így mehetett a rajtrács végére, ráadásul később sem alakult jól a futama, ugyanis problémák adódtak a hátsó szárnyával, így hét kör hátrányban ő volt az utolsó célba érkező versenyző. Egy komoly rivális tehát már azelőtt kiesett Hill mögül, hogy elkezdődött volna a verseny, a tendencia pedig később tovább folytatódott: a 17. körben Senna, a huszonhatodikban pedig Schumacher autója mondta fel a szolgálatot.

Hill tehát egyedül maradt az élen, és ha már ott volt, köszönte szépen a lehetőséget, és embertelen fölénnyel szerezte meg pályafutása első győzelmét - a második Patrese hátránya közel 1 perc 12 másodperc volt, a harmadikként célba érő Gerhard Bergeré pedig 1:18. Csak összehasonlításképpen: a Prost nevéhez fűződő leggyorsabb kör 1:19.633 volt, vagyis elmondhatjuk, Hill közel állt ahhoz, hogy mindenkit lekörözzön. Ezt a negyedik helytől lefelé már tényleg senki nem kerülte el, így az utolsó három pontszerző, Derek Warwick, Martin Brundle és Karl Wendlinger már körhátrányban értek célba.

Hill sikere a valaha volt legnagyobb előnnyel megszerzett győzelem a Magyar Nagydíjak történetében, emellett ő lett az első versenyző, aki a nullás rajtszámmal tudott futamot nyerni - persze, úgy könnyű, ha előtte csak Jody Scheckter használta ezt a rajtszámot. És ha már Hill nyert Magyarországon, gyorsan megnyerte a következő két versenyt is Belgiumban, illetve Olaszországban, és első teljes szezonját harmadikként fejezte be a két nagyágyú, Prost és Senna mögött, utóbbitól ráadásul mindössze négy ponttal elmaradva.