Különleges esemény

Ezen a napon: Kettős McLaren-siker, meglepetés dobogós, Minardi-rekord

1991-ben egy rendkívül furcsa futamot rendeztek Imolában ezen a napon, április 28-án. Nem is annyira a kettős sikert arató McLaren miatt, hanem akik Ayrton Senna és Gerhard Berger mögött értek célba!

1991 vlágbajnoka, Ayrton Senna, a futam győztese, Gerhard Berger,  és a McLaren vezérigazgatója, Ron Dennis

1991 vlágbajnoka, Ayrton Senna, a futam győztese, Gerhard Berger, és a McLaren vezérigazgatója, Ron Dennis

Sutton Images

1990-ben a McLarennél Ayrton Senna megszerezte pályafutása második világbajnoki címét, 1991-re pedig egy még durvább fölény körvonalazódott, ugyanis a McLaren egy rendkívül domináns autót épített az ő és csapattársa, Gerhard Berger számára. A szezon első két futamát a papírformának megfelelően Senna meg is nyerte, ráadásul mindkétszer a pole-pozícióból.

A szezon harmadik versenyén, az 1991. április 28-án megrendezett San Marinó-i Nagydíjon is a két mclarenes számított a legnagyobb favoritnak. Senna esélyeshez méltóan meg is szerezte a pole-pozíciót, viszont kimondottan szoros volt a verseny a kvalifikáció során, ugyanis a mellé kvalifikáló Patrese csak nyolc századot kapott Sennától, de a második sorban Alain Prost és Nigel Mansell lemaradása sem volt olyan nagy. Némi meglepetés volt, hogy Berger csak ötödikként zárt az időmérőn a brutálisan erős McLarennel.

A verseny esőben kezdődött, és drámaian indult, ugyanis Alain Prost már a felvezető körben kipördült, és nem is tudta megkezdeni emiatt a versenyt. Berger ugyanígy járt, neki viszont volt annyi szerencséje, hogy nem fullasztotta le motorját, így végül fel tudott állni a rajtrácsra. A rajt során Riccardo Patrese vette át a vezetést a pole-ból induló Sennától, a kör végére pedig Prost után a második sorból induló másik versenyző, Nigel Mansell is feladta a versenyt, miután összeütközött Martin Brundle-lel.

A második körben kiesett Prost csapattársa, Jean Alesi is, eközben pedig Patrese, ahogy haladt előre a verseny, egyre nagyobb előnnyel vezetett. Hiába, ugyanis egy kiállás után viszont hirtelen műszaki hiba lépett fel Williamsében, ami után az autó már csak kilenc körig bírta. Patrese kiesését követően a két McLaren került az élre, de az élen haladó Senna mögött nagy léptekkel közeledett a csapattárs Berger, 1,5 másodpercet adva brazil riválisának körönként.

Senna végül bő másfél másodpercet meg tudott tartani előnyéből Bergerhez képest, így háromból három sikerrel kezdte 1991-et, a McLaren pedig a kettős győzelemnek örülhetett. Eddig meg is vagyunk a papírforma-eredményekkel, viszont amilyen sorrend mögöttük kialakult, arra igencsak dörzsölhette a szemét az egyszeri F1-drukker. A harmadik helyen az a finn JJ Lehto végzett a Scuderia Italia Dallarájával, aki sem előtte, sem soha azután nem állhatott dobogóra. Hasonló meglepetés volt Pierluigi Martini negyedik helye, amivel az olasz beállította a Minardi legjobb versenyeredményét (később ugyanezt megismételte még 1991 folyamán). Kit érdekelt, hogy Lehto egy, Martini két kör hátrányban ért célba, kit érdekelt, hogy Lehtónak még előkvalifikálnia is kellett szombaton? Az ötödik-hatodik, vagyis az utolsó két pontszerző helyen a két Lotusos, Mika Häkkinen és Julian Bailey végzett, akik a 25-26. helyről vágtak neki a versenynek gyengécske autójukkal. Csak hogy az utolsó két pontszerző története se legyen szokványos.

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Ezen a napon: Ferrari-dominancia Spanyolországban
Következő cikk Ezen a napon: Jacques Villeneuve első győzelme az F1-ben

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország