Ezen a napon: Ayrton Senna saját hazájában is próféta lett

Ayrton Sennának, a Forma-1 legendás, háromszoros brazil világbajnokának sokáig nem volt szerencséje hazai pályán. 1991-ben aztán, nagyon hosszú várakozás után felért a csúcsra.

Ezen a napon: Ayrton Senna saját hazájában is próféta lett

Ayrton Senna karrierjét mindenki ismeri. Háromszoros világbajnok (1988, 1990, 1991), negyvenegyszeres futamgyőztes, 65-ször indulhatott a pole-pozícióból, satöbbi. Mindenki a Forma-1 korszakos zsenijeként tartja számot, aki Alain Prosttal, a Professzorral a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évek legelején vívott emlékezetes, érzelmektől és indulatoktól sem mentes csatákat.

Szóba került az előző bekezdésben, hogy Senna pályafutása során nem kevesebb, mint negyvenegy futamot nyert meg, amivel az örökranglistán még mindig az ötödik helyet foglalhatja el annak ellenére is, hogy mindössze tíz év jutott neki a Forma-1-ben sajnálatos 1994-es imolai balesete miatt. Ami viszont rendkívül furcsa, meglepő, illetve szokatlan volt Senna eredményeire nézve, hogy hazája versenyén, az eleinte Jacarepaguában, majd Interlagosban megrendezett Brazil Nagydíjon rendkívül sokáig nem tudott felérni a csúcsra. Népszerű közhellyel élve: nem tudott próféta lenni saját hazájában.

Karrierje elején Sennával kimondottan kegyetlen volt saját országa pályája: 1984-ben, 1985-ben és 1987-ben is kiesett Jacarepaguában, 1989-ben, első világbajnoksága évében kizárták, 1990-ben pedig mindössze tizenegyedik lett. Legjobb eredménye Jacarepaguában egy második hely volt 1986-ból, még lotusos időszakából.

Ayrton Senna, McLaren Honda, 1st position, Alain Prost, Ferrari, 2nd position and Nelson Piquet, Benetton Ford, 3rd position on the podium. McLaren team boss Ron Dennis stands on the left and FIA President Jean-Marie Balestre on the right
Senna kiválóan indította az 1991-es szezont, az Egyesült Államokból, az év első versenyéről győztesen távozott

Senna rajongóinak új reményt adhatott, hogy 1990-től már a megújult, lerövidített és jócskán átalakított interlagosi pálya adott otthont Brazília Forma-1-es versenyének, ami ráadásul ugyanabban a városban, Sao Pauloban helyezkedik el, ahol Senna is született. Az új helyszínen első nekifutásra rögtön felállhatott a dobogóra, de a már életében legenda-státuszba emelkedő Senna ennél nyilvánvalóan még többre vágyott.

1991-ben a szezont egy amerikai győzelemmel kezdte, ezzel a győzelemmel a zsebben utazott haza, hogy otthon is nyerni tudjon. Ennek megfelelően abszolválta az időmérőt is, a viszonylag rövid, nem egész 4,5 kilométeres pályán nagynak nevezhető, majdnem négy tizedmásodperces különbséggel szerezte meg a pole-pozíciót a két williamses, Patrese és Mansell előtt. A mclarenes csapattárs Gerhard Berger már egy másodperc hátránnyal kvalifikálta magát a negyedik helyre, mögötte pedig a két Ferrarinak, Alesinek és Prostnak még nagyobb volt a lemaradása.

Sennának csak a hátát nézték gyakorlatilag az egész versenyen, hol messzebbről, hol (Senna számára) vészesen közelről

A versenyen aztán Senna tökéletes rajtot mutatott be, és magabiztos, vagyis inkább csak magabiztosnak látszó előnyt épített ki riválisaihoz képest, viszont aggódhatott rakoncátlankodó váltója miatt. Többször úgy nézett ki, hogy Nigel Mansell könnyedén utolérheti, azonban az angol előbb defektet kapott, majd az ő váltója adta fel előbb a harcot, pedig Senna autójában ekkor már nem volt negyedik sebességi fokozat. Ezt követően aztán Riccardo Patrese lépett elő fő üldözővé, aki zárkózott is fel bőszen, mivel Sennának ekkor már a harmadik és ötödik sebesség is elszállt az autójában.

A "döglődő váltó-kór" aztán Patresét is utolérte, aki emiatt nem tudott annyira felzárkózni Senna mögé, hogy meg is tudja őt előzni. A verseny vége felé aztán, ahogy az időjárás egyre romlani kezdett, a brazil már bőszen integetett a versenybíráknak, hogy intsék le a versenyt, és bár ezt a kérését végül nem hallgatták meg, végül megcsinálta. Vagyis megcsinálták. Ő is, és az autója is. Az autó nagy nehezen eldöcögött valahogy a célvonalig, 3 másodperccel Patrese és 5,5-lel a csapattárs Berger előtt, Senna pedig valami emberfeletti erőfeszítésnek köszönhetően, a végkimerülés határán vitte célba az autót. A leintés pillanatában aztán akkora feszültség szabadult ki belőle, hogy fülsiketítő ordítást hallatott akkor, amikor áthaladt a célvonalon, annyira örült neki, hogy végre-valahára otthon is győzni tudott. Amikor viszont beért a bokszba, teljesen elkészült az erejével, és gyakorlatilag arra sem volt képes, hogy önállóan járjon, konkrétan az orvosi személyzet vitte fel a dobogóra. De Senna megcsinálta. Csúcsra ért hazájában is. 1991 végén pedig harmadszor is világbajnok lett.

Hősies küzdelem volt, Senna ereje és az autó teljesítőképessége is a végét járta

megosztás
hozzászólás
A Mercedes jóval a minimumsúly felett: mitől olyan nehezek az idei autók?!
Előző cikk

A Mercedes jóval a minimumsúly felett: mitől olyan nehezek az idei autók?!

Következő cikk

BRÉKING: Wehrlein nem tudja vállalni az Ausztrál Nagydíjat

BRÉKING: Wehrlein nem tudja vállalni az Ausztrál Nagydíjat
Hozzászólások betöltése