Ezen a napon: Roncsderbi és kettős Williams-győzelem Ausztriában

Az 1987-es szezon kétségkívül legőrültebb futama az egy héttel a Magyar Nagydíj után rendezett osztrák futam volt az Österreichringen. Már a pénteki nap érdekesen kezdődött, ugyanis egy bizarr baleset borzolta a kedélyeket - Stefan Johansson McLarenjével, nos...elütött egy szarvast. Az állat a spielbergi hegyekből valahogy a pályára tévedt, és a neki nyilvánvalóan óriási zajban menedéket keresett volna, de amikor Johansson eltalálta, a szarvas azonnal elpusztult. Az MP4/3-as annyira megrongálódott, hogy már megjavítani sem lehetett, így az kis túlzással ment a kukába.

Az időmérő ezt követően viszonylagos nyugalomban lezajlott, a papírformának megfelelően a Williams Piquet-Mansell sorrendben kisajátította az első sort, mögéjük pedig Ferrari-Benetton-Benetton-Ferrari sorrendben Berger, Boutsen, Fabi és Alboreto állhatott fel.

A vasárnapi futam rajtja aztán rögtön az első métereken egy mészárszékké alakult. A szűk célegyenesben először Martin Brundle törte össze magát, mögötte pedig az őt elkerülni igyekvő két Tyrrell, Jonathan Palmer és Philippe Streiff is összeütköztek, összegyűjtve a Ligier-s Piercarlo Ghinzanit.

A második rajtkísérlet még komolyabb veszteségekkel járt, a tömegbaleset gyújtópontja egyrészt Mansell lassú rajtja, másrészt az emiatt összetorlódó mezőnyben Eddie Cheever és Riccardo Patrese ütközése volt, amibe ezt követően belekeveredett a pénteken egyszer már balesetező Johansson, Alex Caffi, Ivan Capelli, Pascal Fabre, Philippe Alliot, valamint mindkét Zakspeed-pilóta, Brundle és Christian Danner is.

Aki tudott, rohant a tartalékautóért, de Johansson pénteki balesete után már eleve azzal állt rajthoz, amelyet egyébként lóhalálában kellett Ausztriába hozni a wokingi központból. Ayrton Senna is kénytelen volt bepattanni tartalék Lotusába, igaz, ő nem a balesetek, hanem egy műszaki hiba miatt. Voltak, akiknek már nem jutott tartalékautó, a Tyrellnél például már csak egy maradt a harmadik rajtra, ezt pedig Streiff ellenében az időmérőn előrébb végző Palmer kapta meg.

Ha már Senna: a brazilnak az imént említett műszaki hiba miatt már a bokszból kellett rajtolnia, csakúgy, mint Alain Prostnak (a francia McLarenjében az elektronika adta meg magát) és a ferraris Michele Alboretónak. A harmadik, elég foghíjas rajt (két órával az eredetileg tervezett kezdés után...) végre már problémamentesen zajlott le, és az 52 körös verseny elején Piquet vezetett Boutsen és Mansell előtt. Mansell előbb a dadogó autójával küzdő belgát küzdötte le, a bokszkiállások után pedig a csapattárs mellett is elment. 

A két Williams végül ki tudott emelkedni a mezőnyből, és jókora verést mért mindenkire. Nigel Mansell 55 másodperces előnyt szerzett a leintésig Piquet-vel szemben, tehát már a két csapattárs között is nagy volt a különbség, de a harmadik helytől lefelé mindenki kapott legalább egy kört. A harmadik és negyedik helyet szintén egy csapat, a Benetton sajátította ki, Teo Fabi pályafutása második, egyben utolsó dobogóját szerezte az F1-ben Boutsen előtt. Az utolsó két pontszerző helyre a "hátulsó pár, előre fuss"-t játszó, a mezőny végéről felzárkózó Senna és Prost futott be. Senna versenyében a műszaki hiba után volt még egy csavar: a verseny közben még Alboretóval is összeütközöt, így még egy szárnycserére is a boszkba kellett hajtania. Stefan Johanssonnak zaklatott hétvégéje volt, de végül még a pontszerzés is majdnem összejött neki, a svéd hetedikként ért célba a csapattárs Prost mögött.