Különleges esemény

Ezen a napon: Prost-mesterhármas Ausztriában

Az 1985-ös szezon első felében úgy nézett ki, hogy hosszú-hosszú évtizedek után ismét olasz világbajnoka lehet a Forma-1-nek, ráadásul egy Ferrari volánjánál. Az osztrák nagydíjon viszont eljött a fordulópont.

Alain Prost

Alain Prost

Rainer W. Schlegelmilch

Az olasz drukkerhad legutoljára még az ötvenes években láthatott olyan honfitársat a Forma-1-ben, aki világbajnoki címet ünnepelhetett. Nino Farina és Alberto Ascari óta viszont sok víz lefolyt a Pón, és a két legenda vb-címe szinte már a feledés homályába veszett a nyolcvanas évekre. Volt sok jó és kevésbé jó olasz próbálkozás a világbajnokság elhódítására, viszont az egyik legjobb kísérlet 1985-ben kezdődött.

Olaszországban a jó Ferrari és a jó olasz versenyző kombinációja a szurkolás non plus ultrája, külön-külön is megőrülnek a két dologért, hát még ha honfitársuk bepattan a tűzpiros gépbe. Nos, 32 évvel ezelőtt a szezon elején minden összejött: adott volt egy viszonylag jó Ferrari, amelyben a mezőny egyik legnagyobb tehetségének tartott Michele Alboreto rótta a köröket. És Alboreto nem is csinálta rosszul: a szezon első felében, sőt, még egy kicsit annál is tovább egészen kiválóan teljesített, a Német Nagydíj leintéséig kétszer nyerni tudott (Kanadában és pont Németországban), emellett pedig további öt alkalommal állhatott fel a dobogó második vagy harmadik fokára.

Legfőbb üldözője Alain Prost volt, aki bár háromszor is nyerni tudott, kétszer is kiesett, egyszer pedig kizárták, így a sógorokhoz, Ausztriába érkezve öt pont hátrányban volt Alboretóval szemben. Bár még nem volt létfontosságú a Professzor számára az, hogy megelőzze olasz vetélytársát, nyilván nem utasította el, ha minél előbb a tabella élére áll.

Prost pedig a spielbergi Österreichringen ellenállhatatlan volt: 1:25.490-nel övé lett a pole-pozíció (legalább fél másodpercet adott a mögé Mansell-Lauda-Rosberg sorrendben felsorakozó üldözőknek, az ötödik Piquet pedig már majdnem egy másodpercet kapott), később pedig a versenyben futott leggyorsabb kör is, a leintéskor pedig megint csak óriási különbséggel szerezte meg a győzelmet.

A francia szerencséje az volt, hogy közé és Alboreto közé még beékelődött Senna is, így egalizálni tudott a pontversenyben, és jobb eredményeinek köszönhetően holtversenyben bár (Alboreto és ő is 50 ponttal álltak), de átvette a vezetést is. Az osztrák futam végül fordulópontnak bizonyult a szezon további alakulását illetően, bár ezt ekkor még nyilván senki nem tudta: Prost innentől még egy futamot meg tudott nyerni (pont Alboreto és a Ferrari hazai versenyét Monzában), emellett pedig kétszer felállhatott a dobogó harmadik fokára is, Alboreto viszont már csak egy negyedik helyet tudott felmutatni, a szezon utolsó négy versenyén pedig egyáltalán nem tudott célba érni.

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk A késői halo-döntés késleltetheti a 2018-as F1-es autókat
Következő cikk Ezen a napon: Az utolsó futam a Hungaroring klasszikus vonalvezetésén

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország