A 11. különböző versenyző is futamot nyert 1982-ben, Rosberg világbajnok

Furcsa szezon volt az 1982-es világbajnoki szezon. Rögtön a szezon elején elvesztett a mezőny két kiváló versenyzőt, ugyanis Carlos Reutemann összeveszett csapatával, és két futam után kiszállt, Gilles Villeneuve esetében pedig a sors szólt közbe, a kanadai zseni Belgiumban vesztette életét. Két potenciális esélyes kiesett, így mindenki oda akart férni a húsosfazékhoz: a szezon úgy alakult, hogy egyik versenyző sem tudott kettőnél több futamot nyerni.

Kétszer végzett az első helyen Alain Prost (Dél-Afrika, Brazília), Niki Lauda (Long Beach, Nagy-Britannia), Didier Pironi (San Marino, Hollandia), John Watson (Belgium, Detroit), valamint René Arnoux (Franciaország, Olaszország), rajtuk kívül pedig egyszer-egyszer nyert még Riccardo Patrese (Monaco), Nelson Piquet (Kanada), Patrick Tambay (Németország), Elio de Angelis (Ausztria) és Keke Rosberg (a dijoni Svájci Nagydíj). Ez tíz különböző futamgyőztes volt, ami egy egészen elképesztő szám nem csak mai szemmel, hanem általában, a Forma-1 történelmét figyelve is.

A szezon hektikusságát jól jelzi, hogy a szezonzáró Caesars Palace-i versenyhez közeledve Didier Pironi még a tabella második helyén tudott lenni. Hogy ez miért furcsa? A francia pilóta Németországban súlyos, mint később kiderült, karrierje végét jelentő lábtörést szenvedett a Hockenheimringen, azóta pedig (azzal együtt) már négy futamot kihagyott...

Keke Rosberg, 1982 világbajnoka

Hiába a sok különböző győztes, a szezonzáró Caesars Palace-i futamra nem csak Pironi, hanem két kivétellel mindenki más is elszállt: Amerikába érkezve már kiegyensúlyozott teljesítménye miatt Keke Rosbergnek és John Watsonnak volt esélye a végő győzelemre. Rosberg volt nyeregben, ugyanis 42 ponttal vezetett, Watsonnak pedig 33 volt, és a győzelemért akkor még csak kilenc pont járt. A bajszos finnek elég volt egy hatodik hely is az üdvösséghez, Watsonnak pedig mindenképpen nyernie kellett úgy, hogy Rosberg közben egyetlen pontot sem szerez.

Az időmérő nem róluk szólt, ugyanis az első sorba például a két Renault, Alain Prost és René Arnoux állhatott fel. Még tovább kellett keresgélni a két vb-esélyes után hátrafelé, az érdeklődők még elhaladtak Michele Alboreto, Eddie Cheever és Riccardo Patrese neve mellett, mire a hatodik rajtkockában megtalálták Keke Rosberget. John Watson kilencedikként rajtolt.

A verseny elején Rosberg maradt többé-kevésbé a helyén, Watson viszont egészen a tizenkettedik helyig esett vissza az első körökben. Az angol innen aztán fel tudott kapaszkodni előbb a harmadik, majd a második helyre, miután például mindkét Renault eltűnt előle - Arnoux versenyének motorhiba vetett véget, míg Prost egyszerűen lelassult a verseny végére.

Prost sokáig vezetett, de végül csak negyedik lett, a győzelmet a küszködő francia után Michele Alboreto örökölte meg, aki majdnem fél percet adott Watsonnak és Cheevernek. Már önmagában a második hely sem lett volna elég Watsonnak, de mivel Rosberg ötödik lett, így egyik feltétel sem jött be, amivel a mclarenes világbajnok lehetett volna.

1982 királyává tehát az ötödik helyezett Keke Rosberget koronázták, Alboreto pedig az idén 11. különböző győztese lett. Véget ért az egyik legfurcsább szezon.