Ezen a napon: sztrájkkal vette kezdetét az egyik legbotrányosabb F1-es hétvége

Érdekesen kezdődött az 1975-ös szezon: az első három versenyen három különböző győztest avattak (Emerson Fittipaldi, Carlos Pace és Jody Scheckter), így kiváló idényre volt kilátás, sok esélyessel. A negyedik verseny, a Spanyol Nagydíj viszont sokkal idegesebben kezdődött, és, mint később kiderült, sokkal tragikusabban folytatódott.

Az indulatok már azelőtt a tetőfokára hágott, hogy az autók egyáltalán kigurultak volna a Barcelona környékén fekvő Montjuic városi pályájára. A versenyzők szakszervezete, a GPDA ugyanis egyáltalán nem volt megelégedve a biztonsági intézkedésekkel, egészen pontosan a szalagkorlátok állapotával kapcsolatban, így szinte mindenki sztrájkba kezdett, és nem vett részt az első szabadedzésen. A sztrájk hatására a verseny szervezői észbe kaptak, hogy itt tényleg dolgozniuk kell, így pénteken és még szombat hajnalban is éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy a lehető legjobb állapotba hozzák a pálya szalagkorlátjait, ebben pedig segítséget is kaptak a csapatok több szerelőjétől. Ennek, valamint annak a fenyegetésnek köszönhetően, hogy a Civil Gárda lefoglalja az összes autót, a versenyzők kénytelenek voltak lefújni a sztrájkot.

Ezzel sem csillapodtak azonban teljesen le a kedélyek, a vb-címvédő Emerson Fittipaldi az időmérőn ugyanis tiltakozásul csak a minimálisan előírt három kört tette meg a pályán, azt is nevetségesen lassú tempóban, majd az időmérő végeztével fogta magát, és hazament. Ken Tyrrell, a Tyrrell csapatfőnöke még a verseny reggelén is a szalagkorlátokat vizsgálgatta, hogy biztosan megfelelnek-e majd a szabályoknak, és ami még ennél is fontosabb, az autók támasztotta kihívásoknak.

A rajt, élen a két Ferrarival

Az első két helyet az időmérőn a Ferrari szerezte meg Lauda-Regazzoni sorrendben, azonban a versenyen nem tartott sokáig az örömük, ugyanis rögtön a rajt után tömegbalesetbe keveredtek Vittorio Brambillával és Mario Andrettivel együtt. Lauda ekkor rögtön kiesett, Regazzoni csak hosszas javítás után tudta folytatni a versenyt, meglepő módon viszont Brambilla és Andretti megúszták komoly károk nélkül, és folytatni tudták a versenyt, nem is rossz tempóban. Ugyancsak az első körben esett ki a francia Patrick Depailler, az egész mészárlást követően pedig Emerson testvére, Wilson Fittipaldi, valamint Arturo Merzario is kiszálltak autójukból tiltakozásul, mondván, ők ebből köszönik, de nem kérnek.

Bár elindult a versenyen, egy kört meg is tette, látva a fejleményeket, Wilson Fittipaldi egy kör után behajtott a bokszba, majd kiszállt autójából - valamit megérzett...

Miután kicsit lenyugodtak a kedélyek, és letisztult a kép, James Hunt került az élre, mögötte Andrettivel, John Watsonnal, Rolf Stommelennel, Brambillával és Carlos Pacéval. Nem tartott sokáig a béke, ugyanis a negyedik körben Jody Scheckter motorja megadta magát, a kiszivárgó olaj miatt pedig Alan Jones és Mark Donohue is összetörte magát. Három körrel később Huntot is megtréfálta a pályán még mindig ott lévő olaj, így ő is kiesett.

Stommelen itt még versenyben - később ő volt az, aki (természetesen teljesen vétlenül) szalagkorláton átbukó autójával a nézők közé csapódott, és öt nézőt eltalált, akik belehaltak sérüléseikbe

Hetedik kör, máris kilenc kieső. Itt azonban még nem volt vége a csillaghullásnak, ugyanis a versenyzők továbbra is hullottak, mint a legyek. Néhány kisebb név kiállása után a 16. körben Mario Andretti is feladta a versenyt, később pedig jött Ronnie Peterson is. Nem sokkal később megtörtént a tragédia is: Rolf Stommelen autóján egyszer csak letört a hátsó szárny, aminek következtében menthetetlenül a korlát felé indult, és bele is csapódott, csakúgy, mint az ütközést elkerülni igyekvő Carlos Pace is. A tragédiát azonban nem ez okozta, hanem az, hogy Stommelen autója átbucskázott a szalagkorláton, ami így a nézők közé csapódott. Az eset következtében öt ember életét nem tudták megmenteni, valamint maga Stommelen is súlyos sérüléseket szenvedett.

A szerencsétlenség után a verseny még négy körig tartott, ezalatt Jochen Mass állt az élre, megelőzve Jacky Ickxet. Mass ezzel első és egyetlen F1-es futamgyőzelmét ünnepelhette. Kettejük között mindössze egy másodperc volt a különbség, a harmadik helyen célba érkező Jean-Pierre Jarier viszont már körhátrányban volt hozzájuk képest, csakúgy, mint Carlos Reutemann, akit eredetileg negyedikként rangsoroltak. A verseny elején balesetet szenvedő Brambilla ötödikként ért célba, mögötte viszont a nézők sporttörténelmi pillanatot láthattak, a hatodik helyezett ugyanis Lella Lombardi lett, aki máig egyetlen nőként tudott (fél)pontot szerezni a Forma-1-ben. A végeredmény aztán még ekkor sem volt "vég"eredmény, ugyanis a leintés után a versenyfelügyelők a felvételeket elemezve kiderítették, hogy Jarier a pálya egy sárga zászlós szakaszán előzött, így egyperces büntetést kapott, aminek köszönhetően visszacsúszott a negyedik helyre.

A versenyzők megéreztek valamint sztrájkjukkal...Egy őrült, botrányos és tragikus versenyt.