Ezen a napon: Ferrari-dominancia Spanyolországban

1974 a Forma-1 történetének egyik legkiegyensúlyozottabb szezonjaként vonult be a köztudatba. Hogy miért? Mert az első négy versenyt négy különböző versenyző tudta megnyerni. Nézzük, hogy alakult ebből a negyedi, az április 28-án, vagyis ezen a napon megrendezett Spanyol Nagydíj!

1974-re egy rendkívül erős mezőny gyűlt össze a Forma-1-ben, amely a hasonló teljesítményre képes autókkal egy jókora tűzijátékot hozott a szezon elején. Az első versenyt Argentínában az 1967-es világbajnok Denny Hulme nyerte Niki Lauda és Clay Regazzoni előtt, Brazíliában Fittipaldi-Regazzoni-Ickx volt a sorrend. Dél-Afrikából Carlos Reutemann távozhatott győztesként, megelőzve Jean-Pierre Beltoise-t és Mike Hailwoodot. Mivel mindenkinek volt egy-két gyengébb eredménye is, az élmezőnyben egy mai szemmel szinte elképzelhetetlenül szoros tülekedés volt, az első öt helyezettet például csak egy pont választotta el!

Az európai szezonkezdet, vagyis az április 28-i Spanyol Nagydíj idején tehát az volt a legfőbb kérdés, el tud-e valaki húzni az élmezőnyben, esetleg más is csatlakozik hozzájuk, akár új futamgyőztesként, akár egy komoly felzárkózás után a pontversenyben.

Nos, Jaramában az időmérő alapján a Ferrarik tűntek a legerősebbnek, Niki Lauda ugyanis megszerezte a pole-pozíciót, míg csapattársa, Clay Regazzoni a harmadik helyet. Erős volt a Lotus is, ugyanis Ronnie Peterson be tudott ékelődni a két Ferrari közé a második helyre, míg Jacky Ickx az ötödik helyről várhatta a rajtot. A szezon addigi futamgyőztesei közül Hulme a nyolcadik, Fittipaldi a negyedik, míg Reutemann a hatodik helyet szerezte meg a kvalifikáció során.

A versenyen aztán szép sorban hullottak a nagy nevek: Beltoise mindössze két körig bírta, a 11. körben Reutemann is feladta a versenyt, majd három körön belül elhullott mindkét Lotus is, de Ickx sem látta meg a kockás zászlót. Végül aztán a verseny során is a Ferrari akarata érvényesült, ugyanis Niki Lauda a pole-pozíció után a győzelmet is megszerezte, mögötte pedig a csapattárs Regazzoni tette teljessé az olaszok örömét. A dobogóra még Fittipaldi állhatott fel, egy kör lemaradással, míg a maradék három pontszerző Hans-Joachim Stuck, Jody Scheckter és Denny Hulme lett, két kör hátránnyal.

Ami a világbajnokságot illeti: négy futam után Lauda személyében meglett a negyedik különböző győztes is, az összetettel kapcsolatban pedig végre kialakult egy minimális különbség: elöl a két ferraris állt, viszont a spanyol futam végeredményéhez képest fordítva: Regazzoninak 16, Laudának 15 pontja volt. Dobogós eredményének köszönhetően "Emmo" is tapadt az élmezőnyre (13 pont), Hulme és Reutemann viszont leszakadni látszottak.