Ezen a napon: a SzuperSvéd első győzelme a Forma-1-ben

Ott voltak a hetvenes évek közepe felé haladva a Forma-1-es mezőnyben az igazán nagy sztárok - 1973-ra fordulva Jackie Stewart már kétszeres világbajnok volt (év végén megszerezte a harmadikat is, majd visszavonult), az egy évvel korábban csúcsra érő Emerson Fittipaldi is jól ment, és második lett összetettben, egyedül talán csak az 1967-es világbajnok Denny Hulme-nak volt gyengébb idénye 44 évvel ezelőtt.

Aztán ott volt a szupersztárok között egy egyre nagyobb megbecsültségnek örvendő, csendes svéd, bizonyos Ronnie Peterson, akit egyszerűen csak a SzuperSvéd becenévvel illettek. Peterson 1970-es bemutatkozása óta még csak mindössze három szezont töltött még csak az F1-ben, mielőtt 1973-ban leigazolta őt a legendás, Colin Chapman vezette Lotus, így a számok alapján akár meglepőnek is tűnhetne, mit keresett mindössze három (két teljes) szezonnyi tapasztalattal az egyik legnagyobb csapatnál. Azonban máris a helyére kerülhet az olvasók számára Peterson megítélése azzal, ha elmondjuk, rögtön második évében, 1971-ben második helyet szerzett összetettben.

Egyedül a győzelem hiányzott. Igen, 1971-ben győzelem nélkül végzett a második helyen összetettben. Sokáig egyébként a Lotusnál sem akart sehogy sem összejönni az a fránya első hely, első öt lotusos versenyéből például négyszer kiesett, de az ötödiken sem tudott pontot szerezni. Peterson számára a hatodik állomáson, Monacóban kezdtek jobbra fordulni a dolgok, amikor már felállhatott a dobogóra, ugyanis harmadik lett, ezt követően pedig hazai pályán, Svédországban eggyel feljebb tudott lépni, és másodikként zárt.

A sorminta alapján ezek után az első helynek kellett következni. A helyszín Franciaország volt, a szezon nyolcadik versenyét a Paul Ricard-pályán rendezték meg. Az időmérő nem sikerült olyan jól Petersonnak, ugyanis mindössze az ötödik helyre kvalifikálta magát, de biztathatta az a tény, hogy csapattársa, Emerson Fittialdi is mindössze kettővel volt előtte a rajtkor. Sokáig a versenyen sem Petersonnak állt a zászló, azonban a 41. körben a csapattárs Emmo összeütközött Jody Schekterrel. Fittipaldi rögtön kiesett, de Scheckter sem húzta sokkal tovább, amikor pedig a két versenyző összetalálkozott a paddockban, heves szócsatába torkollott az ellentét. Petersont ez a legkevésbé sem zavarta, hiszen megörökölve az első helyet senkitől sem zavartatva futott be az első helyen, 40 másodperccel megelőzve a másodikként célba érő Cevertet.

A harmadik helyet egy másik feltörekvő fiatal versenyző, az évekkel később vb-második Carlos Reutemann szerezte meg. Peterson sormintája tehát folytatódott, így a harmadik és a második hely után megszerezte karrierje első futamgyőzelmét. Ezzel ráadásul még a lélektani gát is átszakadt nála, ugyanis ezt az követően 1973 során gyorsan szerzett még hármat a szezon utolsó négy versenyén. Reutemann számára is egy "első" volt ez a verseny, ugyanis Le Castellet-ben zsebelte be karrierje első dobogós helyezését. Mindkét "zöldfülű" lenyomta a rutinos vén rókát, Jackie Stewartot, akinek ezen a futamon csak a negyedik hely jutott.

Érdekes statisztikai ellentét Peterson 1971-es és 1973-as szezonja között, hogy előbbiben futamgyőzelmek nélkül is második tudott lenni év végén, utóbbiban viszont négy győzelem mellett is csak harmadikként zárt.