Világbajnoki éllovasok voltak – egyetlen futam erejéig

Max Verstappen monacói sikerét követően életében először vezeti a világbajnoki tabellát. Bár jelen esetben nehéz elképzelni, hogy ez többé ne fordulna elő, nézzük meg, kik azok a versenyzők, akik csak egyszer álltak az élen – még világbajnokok is akadnak közöttük…

Robert Kubica, 2008

A BMW Sauber nagyszerűen kezdte a 2008-as évet. Versenyzőik, Nick Heidfeld és Robert Kubica számos dobogós helyezést gyűjtöttek az év első felében.

Az évad feléhez közeledve következett a kanadai káoszfutam, ahol Lewis Hamilton és Kimi Raikkönen emlékezetes bokszutcai balesetét követően Kubica vezetésével a két BMW végzett az élen. A Kanadai Nagydíjat követően Kubica a világbajnokságban is átvette a vezetést.

A lengyel uralkodása nem tartott sokáig, a soron következő Francia Nagydíj után ugyanis az ottani győztes, Felipe Massa került az élre. A BMW ráadásul – mint kiderül, hibásan - úgy döntött, hogy minden erejét az új szabályokra és a 2009-es autó fejlesztésére fordítja, így Kubicának nem maradt reális esélye a világbajnoki címért folyó küzdelemben.

Giancarlo Fisichella, 2005

Giancarlo Fisichella másodhegedűs szerepbe kényszerült Fernando Alonso mellett két együtt töltött évük alatt. Míg a spanyol 2005-ben és 2006-ban két világbajnoki címet is szerzett, az olasz számára vélhetően első Renault-s versenye volt a csúcspont.

A 2005-ös szezon Melbourne-ben kezdődött, amit az esős időmérő edzésből szerencsésen kijövő Fisichella a második helyről indulva nyert meg. A második futamon, Malajziában Alonso magabiztos győzelemmel vette át a vezetést a nullázó Fisichellától, az év további részében pedig ki sem engedte azt kezei közül.

Patrick Depailler, 1978

Az 1978-as évben a Tyrell versenyzője, Patrick Depailler sokáig profitálni tudott a nála gyorsabbak, mint például Mario Andretti vagy Ronnie Peterson hibáiból.

Depailler Verstappenhez hasonlóan szintén egy monacói győzelemmel került az élre, a Lotus azonban a soron következő Belga Nagydíjra új modellel érkezett, Andretti pedig meg sem állt a világbajnoki címig.

Depailler végül csak az 5. helyen zárt 1978-ban, két évvel később pedig tragikus módon életét vesztette egy hockenheimi balesetben.

James Hunt, 1976

Ki ne ismerné James Hunt és Niki Lauda küzdelmének történetét, a legendás 1976-os esztendőt? A nürburgringi balesetben súlyosan megsérülő osztrák magabiztosan vezette a tabellát, ám kihagyása miatt James Hunt meg tudta közelíteni őt.

A mindent eldöntő futamra Japánban került sor, ahol az akkor nemrégiben visszatérő Lauda nem vállalta a szakadó esőben történő versenyzést. Hunt élt a lehetőséggel, és harmadik helyével megszerezte a világbajnoki címet.

Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a brit versenyző a tabella élén állt – a lehető legjobbkor, az utolsó futamot követően.

Pedro Rodriguez, 1967

A mexikói Pedro Rodriguez a Cooper versenyzőjeként 1967-ben megnyerte a szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíjat. Rodriguez összesen két futamot nyert az F1-ben, következő sikerére azonban további három évet kellett várnia.

Pedro Rodriguez sajnos a pályán vesztette életét, miközben 1971-ben egy sportautó-versenyen vett részt.

Lorenzo Bandini, 1966

Bandini neve sokaknak arról a díjról lehet ismert, amit hagyományosan az aktuális év felfedezettje kap. Az olasz sosem nyert futamot, ám az 1966 elején elért második és harmadik helyének köszönhetően egy rövid ideig ő vezette a világbajnoki tabellát.

A világbajnokságot később megnyerő Jack Brabham már a soron következő Francia Nagydíj után az élre állt. Bandini 1967-ben, Monacóban szenvedett gyógyíthatatlan sérüléseket.

John Surtees, 1964

Nem James Hunt az egyetlen világbajnok a listán, aki egyetlen futam erejéig állt a tabella élén. A Ferrari versenyzőjeként Surtees rosszul kezdte az 1964-es esztendőt, németországi és olaszországi győzelmei azonban visszahozták őt a versenybe.

Az utolsó verseny előtt Surtees és Graham Hill küzdöttek a címért, az ott történtek pedig manapság minden bizonnyal felrobbantanák az internetet: Hillt épp Surtees csapattársa, Lorenzo Bandini ütötte ki a versenyből.

Hogy a helyzet még kellemetlenebb legyen, a címhez szükséges második helyet Surtees azzal szerezte meg, hogy az abban a pozícióban autózó Bandini a verseny végén elengedte őt. Nem akarjuk elképzelni, mit érezhetett akkor Graham Hill…

Luigi Musso, 1958

Luigi Musso 1958 elején két második hellyel kerül a tabella élére – amíg a következő versenyen Stirling Moss át nem vette a vezetést.

Musso sajnos a tündöklés után néhány héttel életét vesztette. A két második helyet követően Hollandiában hetedik lett, Belgiumban kiesett, majd Franciaországban halálos balesetet szenvedett.

Toto Wolff szerint a pályán kívüli események a "szappanopera" részei