Elemzés: Mekkora valójában a Mercedes nyers tempóelőnye, hogy áll az erősorrend?

Ha csak az eredményekből indulunk ki, azt gondolhatjuk, hogy a Mercedes rendkívül domináns idén, de az ördög nem az eredményekben, hanem a részletekben rejlik. Ausztráliában simán hozták az 1-2-t a futamon, Bahreinben viszont egyéni és technikai hiba is asszisztált a Mercedes-győzelemhez. Kínában ismét a Mercedes bizonyult a legerősebbnek, de tempófölényük nem volt akkora, mint Melbourne-ben.

Az idei negyedik verseny előtt a Motorsport.com magyar kiadása annak járt utána, mit mutatnak a számok, mekkora a Mercedes nyers tempófölénye, hogy áll az erősorrend, illetve mit mutatnak a tendenciák. A dolgunkat megnehezíti (vagy éppen megkönnyíti, nézőpont kérdése), hogy 3 meglehetősen eltérő karakterisztikájú aszfaltcsík szerepel a naptár első három helyén, így kellő távolságtartással kell figyelnünk a tendenciákat.

A fölény és a sorrend számszerűsítéséhez az úgynevezett szuperidők voltak segítségünkre. A szuperidők elemzése során a csapatok leggyorsabb körét vesszük figyelembe a hétvégékről, és azt százalékos formában számoljuk ki. Jelen pillanatban nem ismerek ennél jobb módszert arra, hogy valamennyire fogalmunk legyen arról, mekkora egy autó nyers tempója.

Az erősorrend első három helyezettje minden bizonnyal minden F1-szurkoló számára egyértelmű, itt csak a különbségek a kérdésesek, illetve az utolsó hely kapcsán sincs kérdőjel, ez pedig a számolás során is kiderült: a Mercedes vezet, majd a Ferrari és a Red Bull következik, az utolsó pedig óriási hátránnyal a Williams.

A 3 topcsapat közti különbség már érdekesebb: ha átlagot vonunk az első három hétvége alapján, megkapjuk, hogy a Mercedes átlagban 0,123 százalékra van a legjobb köridőtől, a Ferrari 0,409 százalékra, a Red Bull pedig 0,886 százalékra. Mindez azt jelenti, hogy egy olyan pályán, ahol kerek 100 másodperc (1 perc 40 másodperc) a leggyorsabb köridő, ott a Mercedes átlagban szűk 3 tizedet adna a Ferrarinak, a Red Bullnak pedig 7,5 tizedmásodpercet – persze az eddigi 3 hétvége eredményei alapján.

A középmezőny rendkívül érdekes és kiélezett, egyelőre átlagban a Haas tűnik a legjobbnak közülük, de ebben nagyban közrejátszik az, hogy Ausztráliában rajtuk kívül az összes középcsapat nagy hátrányban volt a top-3-hoz képest. Az amerikai istállót kisebb távolsággal a McLaren követi, majd jön az Alfa Romeo, a Renault, a Toro Rosso és a Racing Point. Sokat elmond a középmezőny erőviszonyairól, hogy az ötödik McLaren és a kilencedik Racing Point közti átlagos különbség kisebb, mint a második Ferrari és harmadik Red Bull közötti. A Williams másik ligában játszik, a szó szoros értelmében – kicsit nagyobb különbséggel követik az utolsó előtti Racing Pointot, mint a Racing Point a Mercedest…

A szuperidők segítségével a legjobb csapattól való átlagos különbséget is megnéztük: a legkevésbé Ausztráliában volt szoros a mezőny a nyers tempó terén, Bahreinben volt a legszorosabb, Kínában pedig kissé kevésbé voltak kiélezettek az erőviszonyok, mint Bahreinben.

Érdekes vetni egy pillantást a tendenciákra is: 5 csapat egyre közelebb kerül a mezőny elejéhez: ide tartozik Williams (bár nekik van a legkönnyebb dolguk ilyen téren), a Racing Point, a Toro Rosso, a Renault és a Red Bull. Az energiaitalos istálló Ausztráliához képest Kínára közel felére csökkentette a hátrányát, a Renault 1 százalékkal került közelebb az élmezőnyhöz, a Williams 0,8 százalékkal, a Toro Rosso és a Racing Point pedig 0,6 százalékkal. Érdekes lesz figyelni, hogy ez hogyan alakul a továbbiakban. Aki mélyebben elmerülne a számokban, a lenti táblázatban teheti meg ezt.