Miért jelent különösen komoly kihívást a bakui pálya a pilótáknak és a csapatoknak?

Az Azerbajdzsáni Nagydíjra készülvén a csapatoknak természetesen az a feladatuk, hogy az autójukat minél jobban a pálya igényeinek megfelelően lőjék be. Ez Bakuban különösen nehéz feladat, erről a Motor.es készített elemzést. Azt a korábbi évek példájából is láttuk, hogy hajlamosabbak a versenyzők a hibázásra ezen a helyszínen, de nemcsak ők, hanem a technikai szakemberek is nagy kihívás előtt állnak Azerbajdzsán előtt.

Az egyik nehézséget a gumik optimális működési tartományban tartása jelenti. A Forma-1-ben általában a 100 fokos gumihőmérséklet jelenti az optimumot, ilyenkor a legjobb a tapadás. Viszont ez Bakuban különösen bonyolult feladat, főleg az első gumik esetében. Az Azerbajdzsáni Nagydíjra általában az év elején kerül sor, a hőmérséklet pedig alacsony szokott lenni, sőt arra is jó eséllyel pályázik a pálya, hogy az év leghidegebb versenye legyen. Az utóbbi években 25 fok volt a pálya átlaghőmérséklete, ami egyáltalán nem optimális a gumik szempontjából. Az sem segít a helyzeten, hogy az árnyék miatt a napos idő ellenére sem melegszenek fel az aszfaltcsík bizonyos pontjai.

A pálya karakterisztikája is hozzájárul a kihíváshoz, mivel a gumik lehűlnek a hosszú egyenesekben, és a kanyargós szekció sem melegíti fel túlságosan az abroncsokat. A helyzetet tovább nehezíti, ha bejön a safety car, ugyanis ekkor a lassabb sebesség miatt kisebb terhelés éri a gumikat, éppen ezért nem ritka az agresszív gumimelegítés sem.

A bakui pálya karakterisztikája meglehetősen érdekes: az egyik fele Monacóra, a másik fele pedig Monzára hajaz. Az aszfaltcsík hosszú egyeneseknek és kanyargós szekcióknak sincs híján, ez a kombináció pedig rendkívül érdekessé teszi a helyszínt. A hosszú egyenesnek köszönhetően a fékek rendkívül visszahűlnek az 1-es kanyar előtt, viszont a középső szektor kanyarjaiban túlmelegednek, ilyenkor jobb hűtésre van szükségük, ezért a fékhűtés optimalizálása is fontos feladat.

Az aerodinamika területén is a kompromisszumokra helyeződik a hangsúly. Az első bakui versenyen a csapatok még inkább az aerodinamikai teljesítményre fókuszáltak, viszont ekkor kiderült, hogy emiatt rengeteg időt vesztenek az egyenesekben, azóta pedig inkább az egyenesbeli erőre koncentrálnak a csapatok. A hátsó szárnyak nem annyira magasak, mint például Monzában, körülbelül a spái és a montreali magassághoz vannak közel.

A safety car is kifejezetten fontos tényező lehet. A biztonsági autós szakaszt követő újraindítás mindig komoly kihívást jelent, ezen a pályán pedig ez még inkább így van. Különösen nehéz helyzetben az első helyen álló versenyző lesz, mivel ha túl korán tapos a gázpedálra az élen haladó pilóta, utolérheti a biztonsági autót, mielőtt az a bokszba érne. Az Azerbajdzsáni Nagydíj kapcsán a csapatok még inkább kielemzik a safety car utáni újraindításokat, mint a többi pályán, mivel szélesebb skálán mozognak a lehetőségeik.