Alonso távozik: vajon mekkora űrt hagy maga után?

Fernando Alonso csupán pár órája jelentette be, hogy 2019-ben, 17 év után, a Forma-1 mezőnye már nélküle indul útnak jövő márciusban, és egyelőre nem is igazán tudom, hogy mit érzek most. Szerintem nem vagyok egyedül.

Sosem voltam egy Alonso-rajongó, sőt a spanyolt többször is igazán ellenszenves versenyzőnek találtam. Azonban az évek folyamán, ahogy egyre érettebb lett, elkezdtem megkedvelni. Igaz, ami igaz, biztos, hogy teljesen más ember lenne, ha megszerezte volna azt a hőn áhított harmadik F1-es bajnoki címet, de ahogy a mondás tartja, ennek valamiért így kellett lennie. 

És ma, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy megírhattam a visszavonulásáról szóló híreket, nem is tudom mitől, de olyan rettenetesen rossz érzés fogott el. Az a betöltetlen űr, ami valaminek a végét jelenti. Mindezt mondom úgy, hogy Alonso az utóbbi években a McLarennel tulajdonképpen nem tudott főszerephez jutni - hacsaknem a vicces és szókimondó nyilatkozataival, melyeket a sajtó előszeretettel lovagolt meg.

Mégis a sport egyik klasszisává nőtte ki magát, akit annak ellenére sokan a mezőny legjobbjának tartanak, hogy 2005-ben, és 2006-ban, vagyis a pályafutása legelején szerezte meg a két bajnoki címét. 

Alonso vajon mitől volt olyan különleges? 

A mezőnyben szerintem kevesekben van meg az a bizonyos plusz - amit hívhatunk X-faktornak is - az az egyediség, az a különleges tehetség, ami megkülönbözteti őt az "átlagos" versenyzőktől. Alonsóban igenis megvolt. 

Ha jobban belegondolok, szerintem a sport iránti szenvedélyéből fakadóan, hiszen Alonsón látszott, hogy ő mindig is szerette a Forma-1-et. Nyilván mindig elmondta, ha valami nem tetszett neki, de ettől függetlenül olyan önzetlen és gyermeki szeretettel közelítette meg a királykategóriát, ami kevesekre jellemző a mezőnyben. Sőt, ha jobban belegondolok, én nem is tudnék mást mondani az aktív versenyzők közül, akin ezt a fajta rajongást érezném. 

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a "szerelmes levél", amit a spanyol búcsúzóul írt a királykategóriának. A csillogó-villogó, gazdag és kegyetlen Forma-1-nek. 

Ami különösen furcsa, hogy legyen ez a "búcsú" akármilyen megható, és érzelmes, szerintem tökéletesen illik Alonsóhoz, és stílusosabban nem is zárhatna le 17 évet. Mert ez a videó pontosan olyan, mint amilyennek megismertük: őszinte, szenvedélyes, és egyedi.

Hogyan tovább? 

Ha megemésztettük - amit egyelőre nem sikerült - hogy jövőre elvesztünk egy bajnokot, akkor gyorsan számba is vehetjük a praktikus kérdéseket. Ki veszi át Alonso helyét a McLarennél? A spanyol hol folytatja tovább? Mi lesz Vandoorne-nal?

Az biztos, hogy a McLaren nem véletlenül szerette volna megszerezni Daniel Ricciardót és Kimi Räikkönent. A csapat ugyanis jelenleg olyan gyenge lábakon áll, hogy szükségük van egy tapasztalt topversenyzőre, aki utat tud mutatni nekik. 

Fernando Alonso, McLaren MCL33

Fotó készítője: Zak Mauger / LAT Images

Stoffel Vandoorne másodiknak akár jó is lehet - hiszen valljuk be, nem sok vizet zavar - de egy nagyágyú nélkül nem fognak tudni kikecmeregni a mély gödörből, amibe beleragadtak. 

A lehetséges nevek között emlegetik Carlos Sainzot is, de én úgy érzem, a spanyolnak sokkal jobb esélyei lehetnek a Red Bullnál. Vagy ott van Esteban Ocon, azonban az elsőszámú versenyző pozíciója a számára is korai lenne még. 

Lando Norris pedig sokkal inkább a jövő nagy tehetsége lehet, hiszen mégiscsak egy újoncról beszélünk. 

A McLaren tehát egyáltalán nincs könnyű helyzetben, míg Alonsónak egy fokkal csak könnyebb, hiszen elég valószínűnek tűnik, hogy az IndyCar felé veszi az irányt, és megszerzi a harmadik "gyémántot" is a motorsportos koronájára, az F1-es monacói és a le mans-i 24 órás győzelme mellé. 

Mindenesetre egyelőre csak próbáljuk meg elhinni, hogy Fernando Alonso búcsút vesz tőlünk és szeretett sportjától. Mert lehet őt utálni, és lehet őt szeretni - na és pont ettől vált világklasszissá, hiszen ahogy mondani szokták: az igazán nagy emberek megosztóak.