Albon: nagy ugrás van az F2 és az F1 között, de nem tartok tőle

Albon elmondta, tisztában van vele, hogy meredek utat kell bejárnia első szezonjában, és csak négy nap jut neki Barcelonában a tesztek alatt, vagyis „nem tud majd sokat vezetni”. „A legfőbb cél, hogy kényelmesen érezzem magam a kocsiban, olyan gyors legyek, amennyire csak lehet. Ami a felkészülésemet illeti, nem akarom túl nagy nyomás alá helyezni magamat, mindent bele fogok adni az első naptól kezdve, ugyanakkor ez az esélyem, hogy mindenkinek megmutassam, mit tudok”- jegyezte meg Albon.

Érdekes utat járt be az elmúlt hónapokban Albon, hiszen az F2-ből a Formula E-be nyergelt át, ahol tesztelt a Nissannal, majd szólította a Red Bull, és igent mondott a lehetőségre. A Londonban élő thai versenyző elmondta, a hajtáslánc jelenti majd a legnagyobb különbséget az F2 és az F1 között, értett egyet a felvetéssel, de a Formula E kapóra jöhet számára.

„Szerencsére teszteltem valamennyit a Formula E-ben, így sokat tanultam a hajtásláncról, és meglepő, mennyire hasonlítanak egymásra”- nyilatkozta Albon. „Nem mondanám, hogy ugyanaz a technológia, de az, ahogy spórolnod kell az energiával, és ehhez hasonló dolgok, akkor elmondható, nagyon hasonlítanak.”

„Hasznos volt ez a teszt, és úgy vélem, nem lesz túl nehéz alkalmazkodni ehhez. A legfőbb dolog a kocsi puszta tempója. Persze, ezek az autók gyorsabbak, mint valaha, még ha idén csökkenni is fog a sebesség. Ami az F2-ből F1-be történő ugrást illeti, nagyon nagy. Leginkább a leszorítóerő miatt van ez. Nem lesz túl nehéz kezelni a sebességet, sokkal inkább az autó szélességét kell megszoknom.”

„Másodszor, szerintem az embereknek nem tiszta, hogy hányan dolgoznak az F1-ben. Nagyon sokan dolgoznak érted, ebben a tekintetben is más az F1. Az F2-ben volt két mérnököm, volt egy főmérnök, és volt két szerelőm. Szóval hat vagy hét ember, míg most egy olyan csapatba megyek, mely majdnem 400 emberrel rendelkezik.”

Azt is elmondta, miért a 23-as rajtszámmal vág neki a szezonnak. „Nagy rajongója vagyok két embernek is: Michael Schumacher és Valentino Rossi. Gyerekkoromban piros volt a hálószobám a Ferrari miatt, és mindenen ott volt a 46-os. Mindig a 46-os volt a rajtszámom, ahogy „A Doktor” is ott volt a kocsi oldalán, tehát igen, meg voltam őrülve érte. Emlékszem, hogy amikor négy-öt éves voltam, és ha dühös voltam valami miatt, akkor az anyám betett valamiféle év végi összefoglalót Rossiról, és talált egy pályát, amin nyert. Ha valaki betette ezt a tévén, akkor kész voltam – leragadtam a tévé előtt, jobban éreztem magam. Az alacsonyabb kategóriákban nem választhatod ki a rajtszámodat, tehát, amikor elérkezett az idő az F1-hez, úgy éreztem, nem mehetek a 46-ossal, kereskedelmi okok miatt…”

„Egy fél Rossit választottam. A 23-as mindig jó volt hozzám. Párszor használtam már. Boldog vagyok vele. Nem gondolkodtam rajta sokat, de úgy voltam vele, valamilyen formában viselni fogom Rossi számát, folytatom a tradíciót.”