Visszavonult, de mégsem 3. rész: Nigel Mansell
Nem Felipe Massa az egyetlen a Forma-1 történetében, aki először úgy dönt, hogy visszavonul, később mégis visszatér: korábban ugyanezt megcsinálta Niki Lauda, Alan Jones, Nigel Mansell, Michael Schumacher és Kimi Räikkönen is.
Fotót készítette: LAT Images
Felipe Massa 2016-ban bejelentette, hogy visszavonul, 2017-ben pedig mégis meggyőzte őt korábbi (vagyis inkább addigi) csapata, a Williams, hogy ugyan, térjen már vissza a távozó Valtteri Bottas helyére. Viszont volt már ilyen korábban is! Negyed századdal ezelőtt, 1990 végén Nigel Mansell megcsömörlött a minősíthetetlen Ferraritól, és azt mondta, ebből ő nem kér. Majdnem feladta. Milyen jól tette, hogy végül mégis kitartott!
Két ferraris szezonjában, 1989-ben és 1990-ben mindössze három győzelmet tudott szerezni, rengetegszer kiesett, ezen pedig nem segített az olaszoknál tapasztalható puskaporos hangulat sem: a Ferrari meg merte azt csinálni, hogy megcserélte Prost és Mansell autóját, Mansell gépét a francia kérésére odaadták a Professzornak.
Amikor ezt a Brit Nagydíjon megtudta, dühében megszerezte a pole-pozíciót, és csak egy műszaki hiba fosztotta meg őt a győzelemtől (amit végül Prost örökölt meg...). A kieséskor Mansell első felindulásában hozzávágta a kesztyűjét a tömeghez, később pedig, akkor sem sokkal nyugodtabban bejelentette, hogy távozik a Ferraritól. "Sokan azt hitték, csak a pillanat hevében hoztam ezt a döntést, vagy csak azért, hogy értékesebbé tegyem magam a pilótapiacon. Egyik sem volt igaz. A feleségemmel, Rosanne-nel töviről hegyire átbeszéltük a helyzetet, és közösen döntöttünk a távozás mellett. Manipulálva voltunk."
A "távozás" aztán gyorsan "visszavonulássá" eszkalálódott Mansell agyában, és már úgy nézett ki, a bajszos angol végérvényesen búcsút int a Forma-1-nek. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban érkezett Sir Frank Williams hívása, aki visszaédesgette magához Mansellt, aki 1985 és 1988 között már versenyzett a csapatnál, és kétszer is második lett a vb-összetettben.
Nigel Mansell megváltoztatta döntését. Leszerződött a világverő Williamshez, és tizenhat addigi futamgyőzelméhez (13 az első williamses időszaka alatt, három a Ferrarinál) még tizennégyet hozzá tudott tenni, vagyis majdnem megduplázta győzelmeinek számát. Ami viszont még fontosabb volt: 1992-ben, harminckilenc évesen végre-valahára felért a csúcsra, és három összetett második hely után megszerezte a hőn áhított vb-győzelmet is, ráadásul rekordgyorsasággal a domináns Williamsszel.
Később aztán még kétszer visszatért: azután, hogy 1993-ban címvédőként elment a CART-ba (hogy aztán ott is letegye a névjegyét, és bajnok legyen), 1994-ben négy futamra ismét bepattant a Williamsbe - a szezonzárón, Adelaide-ben megszerezte pályafutása utolsó F1-es győzelmét. 1995-ben két verseny erejéig a McLarent is erősítette, ez azonban addigi pályafutásához mérten dicstelenre sikeredett - a mérleg mindössze egy tizedik hely és egy kiesés volt.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások